Európában a dohányzás szokását az indiánoktól vették át, akik pipába tömködve, vagy dohánylevélbe csomagolva szívták a füstöt. Nagy valószínűséggel az Újvilág felfedezői hozták magukkal kontinensünkre. Portugáliából 1560-ban Jean Nicot francia diplomata terjesztette tovább, az ő nevét őrzi a dohány (Nicotiana tabacum).
Sir Raleigh Walter volt az első, aki – legalábbis egy anekdota szerint – Európában nyilvános helyen, egy vendéglőben rágyújtott. A vendéglős megdöbbenve bámulta a füstbe burkolózott embert, s arra a logikus következtetésre jutott, hogy a kedves vendég kigyulladt. Fogott hát egy kancsó vizet, és leöntötte…
A dohányosok a későbbiekben sem nagyon élvezhették nyugodt körülmények között a nikotint. Eleinte az ördög művének tartották – csak az ördög ereget füstöt magából, nem? –, és tiltották, akit rajtakaptak, azt a törvény elé citálták. Oroszországban odáig mentek, hogy a törvény értelmében a dohányosoknak levágták az orrát!
Ám ez nem szegte kedvét a dohányosoknak, s minden tiltás ellenére egyre elterjedtebb lett ez a szokás, sőt, divattá vált. Igaz, a nők még hosszú ideig el voltak tiltva, ha nem is jogilag, de a szokásjogból eredően. A női dohányzás divatja csak a 20. században terjedt el.
A dohányt lehet égetni és szívni, de más formákat is ismerünk, például a tubákolást és a bagózást. A tubákolás nem más, mint a dohánypor felszippantása az orrba, a bagózás pedig speciálisan elkészített préselt dohány rágása.
Az összesodort dohánylevelekből készül a szivart. A szivarozást kb. 100 éve váltotta fel a papírba csomagolt vagdalt dohánylevél, melyet cigarettának nevezünk. Európában ma már a cigaretta a legelgerjedettebb, de vannak kultúrák, amelyek mindig is a pipázást részesítették előnyben, gondoljunk például az arab világra, és a vízipipák csodálatos sokszínűségére.
Amióta egyértelművé vált, hogy a dohányzás mennyire káros a szervezetre, egyre több intézkedést hoznak, hogy visszaszorítsák, és hogy mint divatjelenséget eltöröljék. A visszaszorítás módszere az, hogy megtiltják a dohányzást lassan mindenütt – bár még orrokat nem vágnak le, de pénzbírságra számíthat a szabálysértő. Sokkal nehezebb azonban elérni azt, hogy a fiatalok ne szokjanak rá, vagyis nem divatos és felnőttes dolognak tartsák a cigarettázást. Ebben az amerikai filmipar jár elől: ma már kizárólag a rosszak dohányoznak a filmeken. Ha egy főhős rágyújt, az csak két dolgot jelenthet, vagy régi filmet nézünk, vagy művész filmet, mely utóbbi inkább a valóság bemutatását célozza meg és nem népnevelni akar.
Nem régiben pedig megjelent a füstmentes elektronikus cigaretta is, mely némi párát is kibocsát magából, így a füst érzetét kelti, tartalmaz nikotint ¬– viszont semmilyen más káros anyagot nem juttat sem a dohányos, sem a környezet felé. Készítői állítják, hogy ezt bárhol nyugodtan lehet szívni, hiszen nem szennyez. Igen nagy előnye minden más leszokási vagy helyettesítő módszerrel szemben, hogy a dohányos igazi cigarettát foghat a kezébe, s mint tudjuk, sokszor erről a szokásról nehezebb leszokni, mint legyűrni a nikotinhiányt!
Mókás helyzet: az ember leül egy kávézóba, kér egy koffeinmentes kávét, tesz bele cukormentes édesítőt, iszik hozzá egy alkoholmentes sört és elszív egy füstmentes cigarettát… A dohányzás 400 éves európai hódító útja lassan így ér véget.
