A szóban forgó személy lehet barát, elégedetlen anyós, testvér, bárki. Miattunk, miattuk, vagy rajtunk kívül álló okok miatt a kapcsolat megromlik, egészen odáig, hogy minden találkozás után a sebeinket nyalogatni húzódunk vissza lakásunk csöndjébe. Amikor egy kapcsolat már nem szól másról, mint hogy az életünket szipolyozzák, bántanak, lépni kell. Amikor rendszeresek a veszekedések, amiknek esetleg még a gyerekeink is fül és szemtanúi, lépni kell. Amikor már utálunk ajtót nyitni, vagy becsöngetni hozzájuk, lépni kell.

A barátság, a családi szeretet összetett dolog. Sokak szerint, a család szent és úgy kell elfogadni, ahogy van. Szerintem marhaság. Ha az unokaöcsém egy link tróger, aki pénzt kér kölcsön, majd az új kocsijával látogat meg és közli, hogy nem tudja visszafizetni, mert épp anyagi gondokkal küzd, erős mozdulattal kihúzza magát a karácsonyi ajándéklistáról és a rendszeresen nálunk bulizó emberekéről is. Ha az édesanyám képtelen megbékélni a feleségemmel, akivel saját választásom alapján szándékozom leélni az életemet, és a gyerekeim füle szeme láttára üvöltözik vele, áskálódik ellene, hiába nevelt fel, szült meg, nem látom szívesen az otthonomban. Nem azért családtag valaki, hogy a mi hátunkon hasogasson fát. Ne kötelező szeretni bárkit, csak mert közös volt a dédapánk. Ha pedig a terhünkre van, nyugodt lélekkel küldjük el nekeresdre zabot hegyezni.

Ha egy barát képtelen elfogadni, hogy nősülünk, férjhez megyünk, gyereket szülünk, emiatt megváltozik az életünk, lépni kell. Ha képtelen felfogni, hogy az esti sörözésnél, meccsnézésnél időnként fontosabb programunk akad, például gyerekfürdetés, meseolvasás, szeretkezés, családi program, lépni kell. A barátság fontos dolog, komolyabb, mint a rokonság, hiszen utóbbit készen kapjuk, beleszületünk, még ha utólag szelektálunk is, amit mellesleg erősen javaslok. A barátokat magunk találjuk, és megdolgozunk azért, hogy egy barátság működjön. Ez egy kétoldali kapcsolat, te is, én is alapon. És ha a másik fél nem hajlandó kompromisszumra, képtelen megérteni, lépést tartani a változásokkal, akkor az már nem barátság.

Rengeteg dolog nehezíti az életünket. A többségükkel nem tudunk mit kezdeni, mert ilyen a világ. Itt azonban van lehetőségünk megkönnyíteni a sorunkat. Pocsék érzés, fáj, de a saját és szeretteink érdekében meg kell tennünk. Merjünk szakítani, ha nincs más megoldás, merjük elismerni, hogy zsákutcába jutott egy kapcsolat, merjünk szembenézni a ténnyel, hogy nem akarunk a nappalinkban látni valakit. És lépjünk.

Kapcsolódó fórum:

$$f1671$$