Halkan dobban a szívem

Valamire várok a csöndben,

a ködben,

Tejfehér a köd

A mélyben

Moccan az óriás,

a csönd.

Felhő kúszik az égen

Egy angyal szemében:

Tán gondolat... vagy könny?

Kezében egy könyv

Az érdeklődés, a tudásvágy,

A színes remény-szivárvány,

De azt megeszi a köd, az óriás,

A búskomor csönd.

Valahol odafönt

Telefon csörrenése a padlón,

Melynek szilánkjait puha gyermekkezek

Kapkodják föl,

Még a pók hálót sző

A súlyos gerendák alatt,

S még az öregember szájában

Édeset álmodik a falat;

S a perc nem halad,

Csak egy futár szalad,

Ki az álmokat viszi,

S ő maga is elhiszi

A léptek koppanását,

A szívem dobbanását,

Holott ez csak egy álmos pillanat

Egy sóhaj, egy másodpercnyi alkonyat.