Egyáltalán van még létjogosultsága ennek a kérdésnek? Mennyire különül el manapság egymástól a férfi és nő szerepe, ha családfenntartásról beszélünk, ha az anyagi vonzatát nézzük a közös életnek?

Annak ellenére, hogy a nők szeretnek azzal kardoskodni, hogy bezzeg a férfiaknak mindent szabad, nekik jár a megbecsülés, a jobb pozíció, a magasabb fizetés, meglepő hírrel kell szolgálnunk: habár ez sokáig igaz volt, manapság a tendencia eltolódni látszik a nők javára.

Az irodában, az irodán kívül, de még a közös szerelmi fészekben is. Kivételesen nem brit tudósokról van szó - akik mint tudjuk, nagyon szeretnek értelmetlen dolgokat méricskélni, majd az így kapott eredményekből olyan következtetéseket levonni, melyeket egy épeszű ember magától is tud -, de neves pénzügyi szakemberek készítették azt a felmérést, melyből kiderült, hogy manapság már a párkapcsolatoknak jócskán több, mint a felében nem a férfi hordja a nadrágot. És mielőtt még bárki félreértené, nem arról van itt szó, hogy egy harcos, erős, uralkodó jellemmel bíró amazon társadalom vízióját vetítem az olvasó közönség elé. Az viszont biztos, hogy a mai életkörülmények között egyre inkább jellemző, sőt a nagy többségről elmondható, hogy a szerelmi fészkük romantikán felüli, hétköznapi és anyagi terheit közösen viselik. Tovább megyek: manapság az is egészen gyakori, illetve kezd megszokottá válni, hogy a férfi egy nálánál gazdagabb hölgyet választ élete párjául, de ez most nem tartozik szervesen ide.

Senki sem vitatja, nehéz időket élünk, amikor igenis számít, ki mennyit visz haza, ki vállalja a közös életért a felelősséget. Hogy hosszú távon kinek lesz jó és kinek kevésbé, hogy a mérleg lassan kiegyenlítődni látszik, azt nem lehet előre tudni. Még a mai világban is állandó viták folynak arról, vajon az asszonynak hol a helye, mi a dolga. (Mint ahogy azt a nemrégiben, Boross Péter kijelentése nyomán kipattant vita is jól szimbolizálja.)

Komoly kérdés ez, melyet sajnos már nem lehet megoldani egy a feminizmus és az esélyegyenlőség jegyében lefolytatott eszmecserével. Bármennyire is szeretne (vagy sem) az ember lánya otthon maradni, pelenkát mosni, főzni, vasalni, nem tehetjük meg, mivel egyetlen fizetés már nem képes eltartani egy egész családot. Itt már nem pusztán hatalmi harcról, a jobb pozíció megszerzéséről van szó (legyen a színtér akár az iroda, akár az otthon), hanem a létfenntartásról. Innentől pedig létjogosultságát veszti az esélyegyenlőségért egymással szemben folytatott küzdelem, marad helyette a kart karba öltve, együtt és nem egymás ellen elve.

Nálatok ki hordja a nadrágot?