Egy éve már, hogy folyamatosan pánikrohamot kap, ha ki kell, tegye a lábát a házból. Kezdetben csak abba az utcába nem ment vissza, ahol először tört rá a pánikroham, később már olyan helyeken is rosszul lett, ahol még soha. Leginkább azokon a helyeken fogta el a rémület, ahol rengeteg ember vette körül, és úgy érezte, ha újra „jön” az érzés, nem fog tudni kimenekülni közülük. Már csak a lakásában érezte magát biztonságban, és néhány hónap elteltével állásából is elbocsátották.

De ez sem tudta meggyőzni arról, hogy kimerészkedjen, a számára veszélyeket rejtő világba. Az ételt házhoz rendelte, a barátaival csak akkor találkozott, ha ők mentek hozzá. Mivel bevételi forrása már nem volt, és tartalékai is megcsappantak, olyan állás után nézett, melyet otthonról is elvégezhetett. Nem volt képes megbirkózni az érzéssel: ha kimegy az utcára, újabb pánikrohamot fog kapni, úgy érzi majd, megfullad. Hiába mondták neki, ne aggódjon, nem eshet baja, nem tudott elszakadni halálfélelmétől.

Hédi agorafóbiában szenved.

Az agorafóbia (agora=piactér) a nagy terektől, nyilvános helyektől való félelmet jelenti. Az agorafóbiások rettegnek attól, hogy nagy tömegben nem jutnak ki a „szabad levegőre”, vagy az olyan helyzetektől, amelyben szükség esetén nem kapnának segítséget a fellépő pánikrohamuk során. A fóbiának jellegzetes megnyilvánulási formái vannak, legtöbbször a szorongás és a pánik-szerű roham akkor keletkezik, ha egyedül kell elmennie az illetőnek otthonról, vagy ha tömegközlekedési eszközre kell felszállnia, de akkor is felléphet, ha sorban kell állni, hídon kell átmenni, vagy a moziban középen ülni. Fontos kihangsúlyozni, hogy ezek a jelenségek akkor nevezhetők fóbiának, ha megalapozatlanok a félelmek, tehát nem egy szokásról beszélünk, például amikor nem szeret valaki a moziban középre ülni!

Az agorafóbiások leggyakrabban attól tartanak, hogy amikor a pánik fellép, nincsen a közelükben olyan személy, akire támaszkodhatnak. Ezért egy ismerős jelenlétével – aki mentőt hív, ha szükséges – még egyesek képesek arra, hogy elmenjenek hazulról. Ez sok szervezést igényel, sokszor nem teljesíthető, így az illető mozgástere korlátozódik, élettere fokozatosan beszűkül, mely lassan depresszió kialakulásához vezethet. Az agorafóbiások tünetei legtöbb esetben nem súlyosak, mivel kerülik az olyan helyeket, amelyek rohamot válthatnak ki belőlük, vagy a legkisebb jelre is már visszavonulnak csigaházukba.

Feltételezhetően a fóbia kialakulásában szerepet játszik a nyílt tereken, vagy közlekedési eszközökön, a menekülés nézőpontjából korlátozó helyzetben átélt váratlan pánikroham. Ez az esemény nyomot hagy az idegrendszerben, és a későbbiekben, hasonló helyzetben is ugyan így fog reagálni az illető a „betanult” modell alapján egy hasonló szituációban.

Ilyenkor a pánikbetegségből növekszik ki az agorafóbia, de előfordul olyan eset is, hogy a fóbiát nem kíséri pánikroham, hanem egy nagyfokú szorongás lesz úrrá az illetőn a veszélyesnek vélt helyzetben. A legújabb elméletek szerint, kialakulhat „tiszta” agorafóbia is, mely a gyermekkorban kezdődik, a szülői biztonság elvesztésének félelmétől, és ami a későbbi életévekben sem csökken. Sok gyermekben kialakul akkor is, ha a szülők elválnak, de akár felnőttkorban is létrejöhet valamilyen gyászesemény reakciójaként. Az, hogy a nőket érinti nagyobb százalékban azzal is magyarázható, hogy a tájékozódási nehézséget a nőknek tulajdonítják – ezáltal a biztonságérzet hiánya fokozza bennük a félelmet.

A fóbia kezelhető, a szakemberek úgynevezett „kognitív viselkedés-terápiát” alkalmaznak, ami annyit jelent, hogy először elérik az illetőnél azt, hogy legalább gondolatban képes legyen átélni az eseményt, nyugodt állapotban, szorongás nélkül. Az ember elképzeli, hogy sétál az utcán, felszáll egy villamosra, és nem eshet semmi baja. Ha ez megtörtént, akkor jöhetnek az első lépések, már az életben is el lehet kezdeni gyakorolni például a tömegközlekedést, amihez nagyon sok segítséget nyújthatnak családtagok, rokonok vagy a barátok is!

Kapcsolódó anyagok:

$$3791$$

$$4068$$

$$4135$$