A Neandervölgyi ember körülbelül 200-250 000 évvel ezelőtt jelent meg a történelmi színen, és nagyjából 28 000 évvel ezelőtt tűnt el. Nem nehéz kikövetkeztetni, hogy jó pár évezredig éltünk velük „együtt”, sokáig egy helyen, itt, Európában és a Közel-Keleten. A tudósok még nem tisztázták a kérdést, hogy miért haltak ki, és hogy vajon milyen volt a két faj viszonya. Ám többségük véleménye az, hogy nem úgy éltek egymás mellett, ahogy ma az ember és az állatok, hanem mint két eltérő kultúrájú nép.
Mivel a jeges időszakban éltek főként, ezért testfelépítésük zömökebb volt a Homo sapiensnél, alacsonyabbak is voltak, rövidebb végtagokkal. A fosszilizálódott csontok vizsgálatából egyes kutatók arra következtetnek, hogy terhességük 11 hónapig tarthatott, viszont így fejlettebb utódot tudtak világra hozni, és gyorsabban is fejlődtek, mint a mai ember. A dolog hátránya, hogy kevesebb gyerek született, ami szintén hozzájárulhatott kihalásukhoz. Ugyancsak a csontmaradványokból arra következtetnek, hogy alighanem közelharcban ejtették el a zsákmányállatokat, sérüléseik jellege a rodeósokéra hasonlít, bár voltak eszközeik, a dárdát csak döfésre használták. Részben ennek köszönhetően általában nem éltek sokáig, bár a sebesülteket ápolták, nem hagyták őket magukra.
Halottaikat magzati pózban temették el, azokban a barlangokban, amelyekben éltek, sőt még ajándéktárgyakat is tettek melléjük, bár kevesebbet, mint a modern ember. Bizonyos jelekből arra lehet következtetni, hogy jelen volt az életükben a kannibalizmus, ám hogy milyen okokból fogyasztották fajtársaikat, azt nem tudni. Esetleg élelemhiány miatt, mint az állatok, vagy valamilyen rítus részeként, mint az emberek. Ismerték és használták is a tüzet, sőt élelmüket is megsütötték, a kutatók feltételezése szerint igen kezdetleges „ruhákban” jártak.
Megoszlik a tudósok véleménye arról, hogy vajon tudtak-e beszélni. Néhány lelet alapján anatómiailag lehetséges, hogy igen. Néhányan úgy gondolják, hogy a beszédképessége a modern embernél valamiféle mutáció révén alakult ki, míg mások szerint az agy hosszú ideig tartó fejlődésének az eredménye, így akadnak olyanok, akik úgy vélik már a Homo erectus is tudott kezdetlegesen társalogni.
Folyik a vita arról is, hogy vajon keveredtünk-e velük. Egy Portugáliában előkerült gyerek csontváza hibrid vonásokat mutat, viszont a mai ember DNS-ében nem találtak neandervölgyiektől származó szekvenciákat, mégse lehet kizárni, hogy időnként nem történt hibridizáció. Mivel olyan kicsi a genetikai különbség valószínűleg születhettek életképes utódok, ám alighanem a kulturális különbségek gátolták a keveredést.
Hogy miért tűntek el? Néhányan úgy vélik, hogy a modern ember erőszakosan szorította ki Európából a neandervölgyieket, akik fokozatosan visszahúzódtak az Ibériai-félszigetre. Ám inkább valószínű, hogy a modern ember olyan behozhatatlan előnyökre tett szert velük szemben, ami végül a kihalásba taszította őket. Ilyen előnyök lehetettek: a hatékonyabb együtt működés és ebből kifolyólag a sikeresebb vadászat, mindezek a cro-magnoni embernél alacsonyabb halálozási és magasabb születési rátával párosult, így hosszabb ideig éltek, az idősebbek átadhatták tapasztalataikat. Mások úgy vélekednek, hogy járványok, fertőzések álltak a háttérben, melyeket a modern embertől kaptak el – ennek viszont ellentmond, hogy a legtöbb veszélyes betegség később alakult ki, amikor már letelepedtünk, és a háziasított állatoktól szereztük be őket.
A kérdések száma végtelen, sok a találgatás és mindenegyes válasz újabb kérdéseket eredményez. Remélhetőleg egyszer a tudomány majd választ fog tudni adni, ha nem is az összesre, de néhányra, és többet fogunk megtudni kihalt fajtársainkról.
