Kis fagylalttörténet
2008. 08. 02.
Ez a cikk elmúlt egy éves, így elavult lehet.
A hideg csemege a perzsák és az arabok közvetítésével jutott el a Földközi-tenger menti országokba. Az ókori görögök gyümölccsel és mézzel készítették a maguk változatát és gyógyszerként is fogyasztották, amivel Hippokratész, a modern orvoslás atyja is egyetértett.
Nagy Sándor élénkítő szerként fogyasztotta, csaták előtt. Néró császárnak rabszolgái gyűjtöttek jeget a gleccserek vidékéről a hűvös édességhez. Több legenda is maradt fenn a fagylalt nyugatra érkezéséről, az egyik szerint például Marco Polo hozta magával a receptjét egyenesen Kínából. Annyi biztos, hogy döntő változás köthető a nagy utazó korához, akkor jöttek rá ugyanis, hogy a fagylaltkészítő edényt kell hűteni, ahelyett, hogy jeget kevernének a masszához.
A világ első fagylaltozója 1672-ben, Párizsban nyílt, ahol az 17OO-as évek végére már nyolcvanféle fagylalt közül válogathattak a vendégek. Hazánkba Mátyás király felesége Aragóniai Beatrix által került, aki hozományként hozta a nápolyi udvarból. Még az 17OO-as években is csak a főurak kedvtelései közé tartozott, a hűvös desszert. Sokáig nincs is volt rá szavunk, a korabeli történetírók olaszul gelato-ként, illetve németül Eis-ként emlegetik.
1775-ben Báróczi Sándor testőr, író találta ki a ma is használt fagylalt szót. Tradicionális elegáns, cukrászdáink, az Auguszt, a Ruszwurm, a Hauer és a Lukács, a reformkortól nagyban hozzájárultak a fagylaltozás népszerűsítéséhez. A tizennyolcadik századtól készítik a krémesebb változatokat, tojássárgáját, tejszínt adva az alaphoz. A tölcsér az
19OO-as évek elején, a Saint-Louis-i világkiállításon tűnt fel, ahol egy szíriai fagylaltárus édes pitatésztában tálalta művét. Tíz évvel később, Amerikában születik meg a pálcikás fagylalt, a jégkrém ötlete. Harry Burt kezdte forgalmazni Ohio-ban. A huszadik század második felében azzal, hogy a hűtőgépek kezdtek egy átlagember számára elérhetővé válni, a fagylalt igazi, világhódító útra indulhatott. A cukrászok pedig azóta is törekednek a sokszínűségre, mind a művészi forma, mind az íz világ terén, amire a technika folyamatos fejlődésével újabb és újabb lehetőségek nyílnak.