Az évezredek során számtalan kísértettörténet született, ezért hiábavaló lenne belefogni az összes leírásába. A legtöbbjük csak szenzációra éhes „szemtanúk” meséje. Van azonban néhány, ami elgondolkodtató. Ezek közül idézünk meg most párat.

York római légiója:

Treasurer's House - ez alatt fut el a régi római út

A Mary Celeste históriája:

Benjamin S. Briggs kapitány A Mary Celeste egy kereskedelmi vitorláshajó volt a XIX. században, ami igazi legendává vált, miután 1872 decemberében legénysége teljes hiányában vitorlázott Afrika partjainál Gibraltár sziklái felé. A fedélközében hat havi ellátmány volt, a kabinokban érintetlen volt minden értéktárgy. A rakományhoz senki sem nyúlt. Benjamin Briggs kapitány szellemhajója a történelem egyik legnagyobb talánya maradt: azóta sincs magyarázat arra, hogy hová tűnt a legénység, és miért hagyták úgy a hajót, mintha csak felálltak volna az ebédlőasztaltól egy percre. Az első magyarázat az volt, hogy viharba kerültek, és a matrózokat elsodorta a víz, de ez nincs összhangban azzal, hogy a kabinokban semmi nem volt eltörve, szétszóródva. A kapitány –és vele utazó családja- szándékos elbujdosásának lehetőségét is figyelembe vették, de elvetették, hiszen nem volt okuk rá. (Ráadásul Briggs csecsemő kislánya is a hajón volt, viszont hétéves fia nem.) Egy járvány kitörésére is gondoltak a szakértők, de mivel betegek jelenlétére utaló jelek sem voltak a hajón, (előkészített gyógyszerek, ispotályrész kialakítása, kötszerek) ezt sem találták megfelelő magyarázatnak. A hajórakományt is vizsgálat alá vetették: mivel alkohol volt, a kutatók azt próbálták kideríteni, hogy a meleg miatti párolgása hathatott-e a legénységre… de erre sem találtak bizonyítékot. Találtak viszont néhány dolgot, amiből összerakható egy furcsa, de legalább hihető történet: mivel a mentőcsónak és néhány navigálásra használható eszköz hiányzott a hajóról, valamint egy erős kötél a Mary Celeste-hez volt erősítve, aminek a vége a tengerbe lógott, arra lehet következtetni, hogy valami miatt néhányan csónakba szálltak. …hogy miért tettek ilyet, és mi történt velük ezután, valószínűleg sosem tudjuk meg.

Edinburgh kazamatái:

Korabeli színházplakát: Dr. Jekyll és Mr. Hide szerepében Richard Masfield. A skót főváros, Edinburgh „kétszintes” város: a ma is használatos óvárosi utcák alatt egy egészen más világ található: a középkor szegényei éltek itt, és amikor több helyre volt szüksége az előkelőbb polgároknak, építészei új városrészt nyitottak, a régit pedig szinte magára hagyták. Sok szűk utca „föld alá került”, ahogy egyre újabb és újabb épületszinteket húztak rájuk. Természetesen ezt nem úgy kell elképzelni, hogy a koldusokat élve eltemették volna, hiszen elmehettek volna onnan… ha lett volna hová menniük. Így azonban többségük a barlangszerű katakombák mocskában élte le rövidke életét, sőt: a sztori szerint haláluk után is ott maradtak. Edinburgh egyik leghíresebb alakja például William Brodie, aki nappal köztiszteletben álló városi tanácstag volt, éjjel pedig a koldusok közt elvegyülő gyilkos. Ő ihlette Robert Louis Stevenson Dr. Jekyll és Mr. Hide című könyvét. (Brodie-t egyébként elkapták és felakasztották bűneiért. Néhányak szerint visszajár kísérteni rémtettei színhelyére.) Edinburgh katakombáiba manapság is turisták tízezrei járnak le abban a reményben, hogy kísértettel találkoznak. Sokan esküsznek is rá, hogy láttak, hallottak, éreztek valamit… de meggyőző bizonyítékkal még senki sem állt elő.

Alcatraz rabjai:

Az Alcatraz az Egyesült Államok (és talán a világ) legbiztonságosabb fegyintézete volt: mivel egy kis szigeten épült a szárazföldtől messze, ráadásul különleges védelmi berendezésekkel és jól képzett őrökkel látták el, szinte lehetetlen volt a szökés belőle. A Sziklaként is emlegetett, San Francisco melletti börtönt azonban 1963-ban bezárták, és azóta már a turisták is látogathatják, sőt akár alhatnak is a szállodának kialakított épületrészben. Az itt megszálló emberek gyakran mesélik, hogy sikolyokat, a nehéz cellaajtók csapódásait, csoszogó lépteket és bendzsó pengetést hallanak éjszakánként. Felvételek készültek ugyan, de egyik sem meggyőző erejű.

Az Alcatraz területén –a rossz híre ellenére- egész fennállása alatt „csak” 28 ember halt meg. 8-at társai gyilkoltak meg, 5 öngyilkos lett, 15 fegyenc pedig természetes okból halálozott el. A kivégzéseket nem itt hajtották végre: a halálraítélteket a San Quentin Állami Fegyház gázkamrájába vitték át.

 Frank Bolt, Alcatraz legelső rabja