A gyermek hirtelen idegen környezetbe kerül, amely bizony sokszor kellemetlenséget, sőt fájdalmat is okozhat neki. Ezenkívül nem kis megrázkódtatás számára a szülőktől való elszakadás sem. A szülők pedig ekkor döbbennek rá arra, hogy milyen sokat számít nekik kicsijük jelenléte, milyen üres lesz a ház nélküle, ha csak rövid időre távozik is. Szerencsére ma már szinte minden gyerek osztályon lehetőség van arra, hogy a mamák bent maradhassanak gyerekükkel a kórházban, − bár a körülmények nem mindenütt elfogadhatóak, a síró csemetéket nem kell magukra hagyni az idegen környezetben, ahogy velünk tették, ha súlyos betegek voltunk. Azonban vannak olyan esetek, amikor a mama nem tud, vagy nem maradhat bent kicsijével, mert esetleg otthon testvérek, vagy csecsemő várja.

Mire számítsunk ilyenkor? A felvételes orvos megvizsgálja a gyermeket, és számos olyan kérdést tesz fel a szülőknek, mint a kórházba küldő orvos. Ezek a kérdések a szülés lefolyására, a gyermek fejlődésére, előző betegségeire vonatkoznak, valamint arra, hogy milyen volt  a gyermek táplálása, milyen védőoltásokat, vitaminokat kapott. A jelenlegi betegség idején kapott gyógyszerekre is kíváncsi lesz a kórházi orvos, mert ez lényeges a további kezelés szempontjából.

A betegség megállapítása, illetve kezelése miatt fontos, hogy hasonló betegség előfordult-e a gyermek családjában, vagy egyéb környezetében? A szülőknek mindezekre a kérdésekre adandó válasszal fel kell készülniük.

Miket kérdezhet a kórházi orvos?

- Milyenek voltak a szülés körülményei, milyen súllyal született? - Milyen volt a fejlődése, milyen volt a táplálása? - Milyen oltásokat kapott? - Voltak-e, vannak-e súlyos betegségek a családban? - Volt-e már a gyermeknek a mostanihoz hasonló betegsége? - Volt-e a közelében fertőző beteg? - Hogyan és mikor kezdődött a jelenlegi betegsége? - Mikor volt lázas, és mennyi volt a láza? - Kapott-e már gyógyszert, és milyet, mennyit? - Szokott-e a gyógyszertől rosszul lenni, nem kap-e tőle kiütést? - Van-e gyógyszerérzékenysége? - Milyen betegségei voltak régebben? - Volt-e fertőző betegsége? - Milyen ételeket eszik szívesen, és milyet nem? - Az elmúlt napon mit evett? - Hányt-e? - Milyen a széklete, és milyen a vizelete?

A szülőt és a beteg gyermeket a kórházi osztály ajtajában a nővér fogadja. Ő fogja átvenni a gyermeket, ő az, aki a következő időszakban a szeretettel ápoló anya szerepét fogja betölteni a gyermeked körül.

A gyermekápolónői szakma hivatás. Rendkívül fáradságos, sok figyelmet és odaadást követel. Gyermekápolónői szakot csak az a nővér végez el, aki érzi, hogy a kis betegeket úgy tudja majd ápolni, mintha a saját gyermekei volnának. A gyermekápoló nővérek – akár fiatalok, akár idősebbek – nagy szeretettel veszik körül a gyermeket, és megfelelő szakértelemmel ápolják az orvos utasításai szerint. Ezért nagyon fontos, hogy bizalommal légy a gyermekedet ápoló nővér iránt.

Az emberek különfélék, és különböző hibákkal rendelkeznek, mégis mindenkivel meg lehet találni a megfelelő hangot, jóindulattal mindig el lehet nyerni az emberek bizalmát. Próbálj meg úgy fordulni a nővérhez, hogy az érezze: nagyon szereted a gyermekedet, és ezt a viszonyt most időlegesen rá, a gyermekedet ápoló nővérre, ruházod át.

A gyermekápoló nővér szerepe nagyon nehéz, mert az idegen környezetben az amúgy is beteg gyermek természetesen bizalmatlan, ezért igen nagy fáradságába kerül a gyermek barátságába férkőzni, különösen olyan körülmények között, hogy néha éppen a nővérek részéről érik kellemetlenségek, pl. hőmérőzés, gyógyszeradagolás, vérvétel, kezelések, kötözések, stb.

A gyermek könnyebb beilleszkedése, megbarátkozása érdekében mondd el a nővérnek a kicsid szokásait. Ezekhez a szokásokhoz nagyon hasznos a kórházban is alkalmazkodni, ha nem ütközik kifejezetten a kórházi rendbe. E megszokások ismerete rendkívül megkönnyíti a gyermekeddel foglalkozó nővér munkáját.

Ilyen szokás pl., hogy a gyermek oldalt fekve szokott aludni, nem hagyja magát etetni, csak egyedül hajlandó enni, szüksége van egy pelenkára, amit állandóan a keze ügyébe tart, stb. Ide tartozik a játékok kérdése is. Kórházba csak olyan játékot vigyél, ami egyszerű, nem törékeny, mosható és a gyermek nem tehet kárt vele magában akkor sem, ha szétszedi, vagy összetöri.

Ezek nagyon fontos tudnivalók, mert a beteg gyermekek nagy csoportjával többfelé bajlódó nővérek nem ülhetnek sajnos állandóan vigyázva egy gyermek mellett. Lehetőleg olyan körülmények között kell tartani a gyermeket, olyan játékokat lehet a kezükbe adni, amivel akkor sem okoz bajt, ha egy ideig esetleg nem tudják figyelni őket.

A legtöbb kórházban nem szeretik a cumit, de egészen biztosan meg fogják engedni, hogy gyermeked a cumijával nyugtassa magát. Előfordulhat, hogy gyermeked a kórházi osztályra érkezésekor másik ruhát kap, és amibe érkezett, azt haza kell majd vinned. Ez ne okozzon neked lelki törést.

A kisebb gyermekek eleinte szoktak sírni, ha otthagyják őket, de így van ez a bölcsődében, óvodában is. Rövid idő múlva azonban abba fogják hagyni a sírást, és kezdenek majd megbarátkozni az új környezettel.

Eleinte halálra fogod aggódni magad, mert neked ez a sírós arc marad meg az emlékezetedben, és napokkal később is nehezen fogod elhinni az ápolónőnek, vagy az orvosnak, hogy a te gyermeked már nem sír.

Pedig nem fog sírni, mert már másnapra megszokja az új „világot”, amelybe bele kellett csöppennie, játszik majd, nevetgél, barátkozik a nővérekkel, és a betegtársaival, sőt sokszor élvezni is fogja az újfajta, mozgalmas életet.

Hidd el, a te gyermeked is okos, bele fog szokni az új rendbe, amelyben kellemetlen és kellemes dolgok nagyjából szabályosan váltakoznak. Vizsgálják, sajnos esetleg meg is fogják szúrni, de enni is kap, és beszélgetnek is vele, és játszanak is vele, és ha arra van szüksége, bizony ölbe is fogják venni, és dajkálni is fogják, amikor szüksége van rá.

Kapcsolódó anyagok:

$$1884$$

$$1889$$