Sosem sejtettem, hogy egy malacpecsenye életre hívhat egy irodalmi társaságot, pedig Mary Ann Shaffer és Annie Barrows levélregényében ez mégis lehetséges. 1946. januárjában járunk. A második világháború épp csak befejeződött, mikor egy londoni újságíró – Juliet Ashton - egy különös levelet kap egy Csatorna-szigeteki férfitól, Dawsey Adamstől. A két idegen, irodalomszerető emberből hamarosan jó barát lesz, akiknek hála megismerhetjük a társaság nem mindennapi történetét.

A könyv formája a mai olvasó számára kicsit szokatlan, hiszen levelek összességéből áll, melyeket Juliet váltott a szigetlakókkal, barátaival és kiadójával. Bevallom, az első oldalak olvasása közben kétségeim adódtak, hogy érdemes-e nekifogni ennek a könyvnek, de ahogy egyre jobban beleolvastam ezeknek az embereknek az életébe, már le sem akartam tenni a könyvet. A levelek sokkal közelebb hoztak a történet valós idejéhez, hisz én is úgy éreztem, hogy hirtelen visszaléptem 1946-ba.

Nem töltöttem még be a harmincadik életévem, így nem is csoda, hogy tőlem már nagyon messze áll a második világháború minden borzalma és szenvedése. Bár nagyszüleim meséltek kacagtató és elborzasztó meséket is, már rég nem éreztem át ennek az eseménynek a mélységét. Ám a Krumplihéjpite Társaság tagjai Gurnsey szigetéről minden olvasót magukhoz láncolnak. Történeteiken, átélt borzalmaikon keresztül megelevenedik mindenki számára a háború, mely a valóságban sosem volt fekete vagy fehér. Rávilágít, hogy nem minden német volt vérszomjas fasiszta és nem minden szövetséges volt együttérző életmentő. De ami a legfontosabb, hogy senki sem születik hősnek, hanem a körülmények hatására lesz azzá.

Aki kedveli a Váratlan utazást vagy az Anne-sorozatot L.M.Montgomerytől, az biztos nem fog csalódni a Park Kiadó legújabb könyvében, mely egy váratlan utazásra csábít minden felnőtt olvasót a könyvek és emberi történetek páratlan világába.