Lehetőleg mindig megbízható helyről vásároljunk gyógynövényeket, gyógyszertárból, gyógynövényboltból. Vagy olyan kertészetből, kiskert tulajdonostól, akit jól ismerünk.

Ha teakészítés céljából vásárolunk gyógynövényt, akkor összevágva és átrostálva vegyük meg, mivel így könnyű leszűrni a legközönségesebb teaszűrőn is.

A friss gyógyfüveket először törjük össze, majd morzsoljuk szét, hogy az elroncsolt szövetekből a hatóanyagok könnyebben kiszabadulhassanak.

A növények előkészítését és főzését mindig üveg-, kerámia vagy zománcos edényben végezzük.

Átmenetileg elfogadhatók a rozsdamentes acélból készült edények is, ha véletlenül nem áll rendelkezésünkre az előbbiek egyike sem.

Ha tehetjük, desztillált vizet vagy forrásvizet használjunk csapvíz helyett.

A gyógyfű tea elkészítésére két mód kínálkozik: a leforrázás és a főzés.

Forrázzuk a gyógynövényt:

Ha a növényeknek - például a menta vagy az eukaliptusz - illóolaját szeretnénk használni, vagy gyengébb szövetű növényi részekből, virágból vagy zsenge levelekből szeretnénk teát készíteni, akkor a növényeket egy jól zárható edényben, éppen csak felforralt vízben (100oC) kell áztatnunk.

Ezt a módszert nevezzük leforrázásnak vagy forrázat készítésnek. Ilyenkor a növényeket nem főzzük meg, csak 10-20 percig ázni, állni hagyjuk egy jól zárható edényben.

A „nap-tea”:

Úgy készül, hogy a vízbe áztatott növényeket néhány órára a napra tesszük egy lezárt üvegedényben.

Főzzük a gyógynövényt:

Ahhoz, hogy a durvább, vastagabb levelekből, szárakból, kérgekből és gyökerekből ki tudjuk vonni a hatóanyagokat, körülbelül egy órán át kell lassú tűzön főznünk e növényi részeket.

Ezt az eljárást nevezzük főzésnek, főzet készítésnek.

Az esetek többségében a növényeket lefedetlen edényben kellene lassú tűzön főznünk, ennek következtében a víznek legalább a fele elpárolog.

Ugyanakkor a durvább növényi részek is tartalmazhatnak illóolajokat. Ezeket óvatosan kell főzni, illetve le kell forrázni zárt edényben (ilyen például a mezei macskagyökér (Valeriana officinalis), a fahéj (Cinnamomum  zeylanicu) és a közönséges bojtorján (Artium lappa) gyökere.

Kombinálhatjuk a forrázást és a főzést:

Előfordul, hogy egy recept a kérgek és gyökerek mellett lágyabb levelek és virágok használatát írja elő. Ilyenkor a vastagabb, durvább alapanyagokat először meg kell főznünk, majd a leszűrt levet ráöntjük a gyengébb növényi részekre, és ezt épp csak forrásba hozva lefedjük és 10-20 percig állni hagyjuk.

Egyszerre milyen mennyiséget használjunk?

A gyógyító forrázatok, főzetek igen erős hatásúak, eltérően az italként fogyasztott, mindenki számára ismerős, gyengébb teáktól. Ez utóbbiakból csak kb. 4 g kell két csésze vízhez (a boltokban kapható filter-tasakok nagyjából ennyit tartalmaznak).

A gyógyhatású növénytea készítéséhez általában 28 g szárazanyag szükséges két csészényi vízhez. A növény magába szívja a folyadék egy részét, így a kész tea körülbelül másfél csészényi lesz, ha két csészényi vízből indultunk ki.

Az esetek legnagyobb részében ez épp egy napi adag; mivel a kezelések zöme másfél csésze teát ír elő egy napra, három részletben elfogyasztva. Kényelmi szempontból készíthetünk a kezelés három napjára elegendő gyógynövényteát, ezt azonban jól zárható edényben, hűtőszekrényben kell tárolni.

Lehetőleg mindig frissen készítsük el a gyógynövény teánkat.

A gyógynövényből készült teák maximum 3 napig állnak el.

Fogyasztás előtt lassan, óvatosan, lefedett edényben kell újra felmelegíteni.

Friss növényekből az előírt mennyiség kétszeresére van szükség, mivel tömegük jelentős része víz.

A gyógynövényteákból fogyasztott szokásos mennyiség naponta háromszor fél csésze. Heveny betegségek kezelésére a gyakrabban fogyasztott kisebb mennyiség – 2-3 evőkanálnyi félóránként – sokkal hatékonyabb, mint a ritkábban, de nagyobb mennyiségben bevett adag.

Az idült betegségek kezelésekor megfelelőbb a tinktúra alkalmazása, mert ilyenkor a gyógynövénykészítményt heteken át kell fogyasztani. Szintén a tinktúra ajánlott, ha valaki csökkenteni kívánja a bevitt folyadékmennyiséget.

A nyálkaanyagot tartalmazó gyógynövények, mint az Ulmus fulva, a fekete nadálytő (Symphytum officinale) és az orvosi zilíz (Althaea officinalis) gyökere „nyúlós” teát ad.

Ha ezt valaki kellemetlennek, undorkeltőnek találja, akkor célszerű zselatin kapszulában vagy pirula formájában bevennie.

-Németh Ágnes-