Az ilyenfajta beavatkozás ártalmas. A felülni még nem tudó, de felültetett csecsemő gerincoszlopa és házizomzata még nem bírja el a terhelést: nem egyenes háttal, hanem görbén, vagy mereven fog ülni.

Ha felállítják, mielőtt még magától fel tudna állni, ha kézen vezetik, amikor még önállóan nem tud járni, ügyetlenül, esetlenül áll, jár, helytelen egyensúlyozás, beidegzés alakulhat ki.

A kívülről kapott „segítség”, „tanítás” megfosztja attól, hogy tanulmányozhassa az egyes mozdulatok elvégzésének részleteit, de megfosztja az önálló kezdeményezés, teljesítmény örömétől is. S minthogy az új helyzetet csak segítséggel tudja felvenni és elhagyni, és az új mozgást csak segítséggel tudja elvégezni, a felnőttek állandó segítségére szorul, azt fogja igényelni, és követelni.

A csecsemő az új helyzetek többségét átmeneti testhelyzetek egész során keresztül sajátítja el, amelyek sohasem olyan látványosak, mint a mozgásfejlődés kiemelkedő állomásai. A helyzet, a mozgás fokozatosan tökéletesedik a tanulás, gyakorlás folyamán, miközben a gyermek egyúttal egyre újabb szemszögből ismerkedik a környező világgal.

A mozgásában nem korlátozott gyermek egy-egy új helyzet felvételére való felkészülés idején bármikor vissza tud térni eredeti, már jól elsajátított helyzetébe. Ez alól csak az  első sikeres hasra fordulási és felállási kísérletek kivételek néha: a hátra visszafordulás, illetve az álló helyzetből leereszkedés nem mindig sikerül azonnal. Amikor azonban például hason fekvésből fél oldalra fordulva tenyerére támaszkodva ülő helyzetbe emelkedik, és abban elfárad, könnyen le tud ismét feküdni minden segítség nélkül.

Hasonlóképpen bármikor le tud ereszkedni esés nélkül, ülő helyzetből vagy térdelő támaszból. Nem kell ülő helyzetében előre görnyedve várnia, míg lefektetik, - mint annak a gyermeknek, akit felültetnek, és ülő helyzetben megtámasztanak, mielőtt még magától fel tudna ülni, hanem önállóan segíteni tud magán.

A tapasztalatok szerint a kisbaba az új helyzetben csak fokozatosan tölt egyre több időt. Az első sikeres hasra fordulási kísérlete után jó ideig még sokáig játszik az oldalán, vagy a hátán fekve, és ritkán játszik azonnal ülve, amint fel tud állni.

Ugyanígy, az újonnan megtanult helyváltoztatási módok csak fokozatosan szorítják ki a régit. Sokszor változtatja a kicsi a helyét még gurulva, amikor már kúszni is tud. A mászni kezdő baba kezdetben még gyakrabban közlekedik kúszva, mint mászva és a járni kezdő totyogós fő helyváltoztatási módja még sokáig a mászás, különösen, ha gyorsan el akar jutni valahová.

Ezeket az átmeneti periódusokat nem szabad megrövidíteni. Éppen ezért a szülők ne ösztönözzék a kicsit arra, hogy a már túlhaladottnak vélt testhelyzetet vagy mozgást elhagyja és az újat erején, vagy kedvén felül gyakorolja. Ez kifárasztja, csökkenti természetes mozgékonyságát, megzavarja tanulásának menetét, és hibás,. Merev testtartásra vagy mozgásra befolyásolhatja. A már járni tudó gyermek is kúszhat-mászhat a játszóhelyén, és játszhat akár hasán vagy hátán fekve is, amíg kedve van hozzá, és amíg szükségét érzi.

Az, hogy a fejlődés menetébe nem avatkozunk bele, nem jelenti azt, hogy nincsenek feladataink a fejlődés feltételeinek megteremtésével kapcsolatban. A gyermek egész napját, egész életét kell úgy kialakítani, hogy egészséges, harmonikus fejlődését szolgálja. Minél többet tudjon kúszni, mászni, és minél kevesebb időt töltsön például a babakocsiban.