Érdekes kettőség jellemzi a 21. század emberét. Egyrészről ugye ott vannak azok, akik azt mondják, 2009-et írunk, és abban a korban bizony, melyben a holdra szállás már történelem, s minden az ember nagyszerűségéről tanúskodik, igazán nem kell holmi babonáktól tartani.

Másrészt viszont a folyó túlpartján ott áll a másik tábor, amely tagjai mind a mai napig természetesnek veszik, hogy olyan világban élünk, melynek a reális valóság mellett van egy elvontabb, ha úgy tetszik, mágikusabb oldala is. Ahol természetesnek hatnak olyan dolgok, mint a rontás, a szemmel verés, vagy éppen az átkok.

Az átok szó latin megfelelője: maledictio. Ez annyit tesz: „rosszat mondani”. Vallásos eredetű kifejezés, s hagyományos értelemben az áldás ellentettjének tekintik. Az átokmondás célja más személyek életének pusztán szavakkal rossz, negatív irányba való befolyásolása. Tulajdonképpen az ima egyik fajtájának tekinthető, hiszen hasonló módon a belé vetett hitre épül. Az alanya éppúgy lehet egy egyén, mint egy teljes közösség.

Tévhit, hogy az átkok következményei mindig nagy horderejű dolgok, tömegkatasztrófák és egyéb borzalmak. Lehetnek akár teljesen hétköznapi történések is. Rohanó világunkban már egy jófajta, velős átokra sincs idő. A kisebbeket viszont mi magunk is gyakoroljuk… még ha nem is tudunk róla.

Szó sincs róla, hogy az alvajárókhoz hasonlóan mi magunk „alvaátkozók” lennénk. Nem. Csupán ha a szó eredeti jelentését nézzük, egyértelművé válik, hogy sokunk végzi az elátkozás „művészetét”. Nem számottevő dolgokról van itt szó, de jusson eszünkbe, hányszor átkoztuk a buszsofőrt, amiért nem tudott várni két percet, noha máskor mindig késve indul; Juci nénit a kisboltban, amiért tegnapi zsemlét adott; és azt a piperkőc alakot, aki a villamoson mindig prédaként méri végig a lányunkat. Ugye, ugye…? Hogy ezek nem átkok? Dehogynem. Ezeket hívjuk hétköznapi átkoknak.

Kevesen tudják, hogy nemzetünknek is van egy ősi átoklegendája: a Turáni átok. Sokféle változatban mesélik, de hogy melyik igaz, nem tudni. Egyes kutatók úgy vélik az egész históriát a 19. században találták ki. A legelterjedtebb a Táltosok átka, mely szerint még azelőtt, hogy Szent István államvallássá tette a kereszténységet, az ősi vallás papjai, a táltosok megátkoztak bennünket: legyen a magyarok közt ellenségeskedés, széthúzás. Bizonyos források arra utalnak, hogy az átok 1000 évre szólt. Sokan a mai napig erre vezetik vissza nemzetünk nagy sorscsapásait.

Nem meglepő, hogy a szórakoztató irodalomban is közkedvelt a téma az átok. Az egyik legismertebb darab a neves rémregényíró, Stephen King Sorvadj el! című munkája, melyben egy átok hatására a kövér főhős fogyni kezd, megállíthatatlanul…

A másik híres regény az utóbbi idők közönség kedvence, a Harry Potter. A sorozatban jó néhány konkrét átok fordul elő, mely csupán az írónő, Rowling fantáziájának szüleménye, így a Cruciatus, a kínzás, vagy éppen az Avada Kedavra, az emberölés átka.

Hogy mendemonda-e vagy valóság? Most sem lettünk okosabbak. Egyet azonban jó lesz megfogadni: csínján a szavakkal, emberek!