Tinédzsernek lenni nem könnyű, ilyen korú gyermek szülejének pedig egyenesen megrázó feladat. Nehezen tudjuk kezelni gyerkőcünk érzelmi kitöréseit, ami erre az időszakra fokozottan jellemző. A serdülők pedig csak egyszerűen keresik a saját útjukat, próbálgatják bontogatni szárnyaikat. Legtöbbször lázadásaikat abban élik meg, hogy az otthon kőbe vésett normák helyett sajátokat teremt. Ehhez nagyban hozzájárulnak azok a minták, amikhez a társadalom révén jutnak el hozzájuk.

Kutatások szerint a mai fiatalok legnagyobb részénél  a televízió az az eszköz, amit alapértékként vesznek figyelembe, és ami a hovatartozást és a példaképeket is megadja számukra. Ezzel szoros összefüggésben van az kimutatás, miszerint a tizenhárom-tizennyolc éves korosztály nyolcvannégy százaléka rendelkezik saját televízióval. Ez a szám azt is sejteti, hogy ezek a tinik a tévé előtt igen hosszú időket töltenek el. A tévében pedig jól tudjuk, mik mennek. És gondolhatjuk, hogy ifjoncunk nem a film múzeumot, vagy épp a kultúrházat nézi, amiből esetleg még tanulhatna is valamit...

Milyen példák vannak előttük?

Ha maradunk tv-nél, azt láthatjuk, hogy sok családban közös program egyes sorozatokat, szappanoperákat, illetve a különféle lövöldözős akciófilmeket nézni. Ezzel nincs is baj, ha utána meg is beszéljük együtt a látottakat, és helyre rakjuk a gyerekben azokat. Sok esetben sajnos ezek a párbeszédek elmaradnak, amivel torz képek, értékrendek alakulhatnak ki porontyunknál.

Kikre néznek fel ma gyerekeink?

Az említett sorozatok sztárjai mindenképpen azok közé tehetők, akik a serdülőket foglalkoztatják, esetleges példaképként tekinthet rájuk. Most például nagyon népszerű Michael Scofield a szökésből, vagy akár az új köntösbe bújtatott Beverly Hills 90210 sztárjai. Szerencsésebb viszont, ha szülőként inkább a több értéket képviselő műsorokra hívjuk fel a figyelmet. Érdemes például a sportműsorok felé terelgetni gyerkőcünk, ami révén valós és igazi követendő példákat állíthatnak maguk elé.

A zenei életből kiugró személyiségeket is előszeretettel bálványozzák a tinik. Most például nagyon „menőnek” számít hazai vonalon, és az említett korosztálynál jó pasinak számít SP, vagy az Anti Fitnesz Club, akik az EMO-soknak nevezik magukat. (Az EMO hazánkba a német Tokio Hotel nevű együttes révén jutott el és kelt még ma is őrületet a kamaszok között.)

A másik, finomabb vonalon mozgók körében most az új tébolyt a High School Musicalban szereplő tinisztárok váltják ki. A két főszereplő a helyes Zac Efron és a bájos Vanessa Hudgens, akire lányok milliói szeretnének hasonlítani. Az ő konkurenciájuknak számít a Hannah Montana-ból ismert Miley Cyrus, akire szintén idolként tekintenek a korabeliek.

És persze visszatért Britney Spears, akinél „jobb” példát csak a húga mutat, akinek tizenhat évesen sikerült teherbe esnie. Javára legyen mondva, ő nem jelentette ki álszent módon, hogy szűz marad az esküvőjéig, viszont ez így azért korántsem a legjobb és legkövetendőbb példa. Ráadásul nem is ő az első és utolsó, aki így jár mostanság, ami egyre elszomorítóbb.

Az imént felsorolt potenciális példaképek láttán jogosan merül fel a kérdés, hogy egyáltalán létezik-e ma igazi példakép, vagy csak tényleg a valóságshow sztárokra kell felnézzen a gyerek?

Sajnos megállapíthatjuk, hogy ma nincsenek igazán társadalmilag elismert példák előttünk, így pedig ezt csak az egyén és a család szintjén alakíthatjuk ki – illetve ha az olvasás szeretetére neveljük gyerekünket, akkor talán a jó irodalom pótolhatja ezt a hiányt. Tehát a családon belül kell gondoskodni erről, és biztosítani kell azokat a normákat, értékrendet, amit követendőnek gondolunk. Mert még egy lázadó kamasz számára is példakép és követendő minta anyu és apu (és a tágabb család) élete – még akkor is, ha ebben az életkorban minden igyekezetükkel azon vannak, hogy ezt letagadják.

Már csak az a kérdés, mi történik akkor, amikor a gyerek nem találkozik otthon ezekkel az értékekkel?