Számos kutató nyomatékosan hangsúlyozza az étkezés alapvető szerepét a gyermek kapcsolatainak kialakításában. Az éhség és szomjúság minden nap többször jelentkező alapvető szükségletek kifejezői. Az édesanyával kialakuló kapcsolatnak fontos tényezője, a kisgyermeknek az a tapasztalata, hogy őhozzá fűződik e feszültségállapotok feloldása.

Etetés közben közvetlenül mód nyílik arra, hogy a kisgyermek szinte újszülött korától kezdve befolyásolja viselkedésével, hogy milyen tempóban, mennyit eszik, mikor hagyja abba az evést. A kedvező visszajelzés révén a kisgyermek kezdettől az evés aktív részesévé válhat. Ez a folyamat nemcsak az éhség és jóllakottság felismerésének kedvez. E tapasztalatok alapján alakul ki a kisgyermekben az érzés: bízhat abban a képességében, hogy hatni tud a vele történő eseményekre, és ez a bizalom jellemzi első szociális kapcsolatait is.

Elgondolkodtató, hogy az evés milyen sok családban színtere az anya és a gyermek közötti súlyos konfliktusoknak. Talán nincs még egy olyan területe a gyermek életműködéseinek, amellyel kapcsolatban annyi problémával keresnék fel a szülők a gyermekorvost, mint a táplálkozás. A panaszoknak csak kis része szoros értelemben vett betegség vagy annak tünete. A leggyakoribb az, hogy a gyermek keveset eszik, étvágytalan, válogat.

Nem tudható, hogy egyes szülők milyen oknál fogva tartják fontosnak a gyermek étvágyát meghaladó mennyiségek elfogyasztását, miért tartják dicsőségnek, ha a gyerek sokat eszik, s miért érzik csemetéjük fogyatékosságának, saját kudarcuknak, ha kisevő?

A rosszul evő gyerekek életét megkeserítik a kanállal utánuk rohangáló szülők. Minél nagyobb feneket kerítünk az evés körüli herce-hurcának, a kicsi annál problémásabb lesz. Az evés nem örömforrás és kellemes együttlét lesz számára, hanem mielőbb letudni való rémes szörnyűség. 

A gyermek biztonságérzete nagymértékben függ attól, hogy éhség- és szomjúság igényét milyen módon tudja kielégíteni. Nem csak az étel és ital mennyiségéről van szó, hanem arról is, hogy miközben itatják, etetik, vagy itallal, étellel kínálják, mennyire veszik figyelembe jelzéseit arra vonatkozóan, hogy mennyit, milyen gyorsan, milyen sűrűn vagy ízbeli módosítással vagy hőfokon szeretne elfogyasztani. Mindenekelőtt ebben kell neki segíteni.

Gondoskodni kell helyes táplálkozási szokásainak fenntartásáról, illetve kialakításáról is. Segítségére kell lenni, hogy tovább önállósodhasson ezen a területen. Tehát fogadjuk el, ha kisbabánk nem eszei meg mind egy szálig a gyártók által kiporciózott bébiételeket, bízzuk rá a mennyiséget, és ne várjuk tőle, hogy minden étkezésnél ugyan azt a mennyiséget kanalazza be. Ne féljünk, jelezni fog, ha megéhezett.