A minap néztem meg A csúf igazság című filmet, amiben szépen le van vezetve, mit akar a hím társadalom, és mi az, amit nagyon nem. Ráadásul mindezt egy férfi tolmácsolásában teszik közzé.. Igaz, hogy csak egy film, de van valóságalapja! Mint minden amerikai kreációnak, ennek is az a vége, hogy a srác beleszeret a lányba, akit természetesen eleinte utált. Na, ez a része mese.

Mi is a szerelem valójában? Aki meg tudja fogalmazni, az nem is ismeri igazán ezt az érzést. Egy kedves ismerősöm egyszer azt mondta: „ A szerelem sajnos egy társasjáték, és igaz, hogy nem könnyű, de azért mert egy játékot elvesztesz, nem szabad kiszállni, újra kell kezdeni, mert előbb- utóbb, de megtalálod a számodra tökéleteset. Ha mindenki az első csalódás után kiszállna, nem lennének párkapcsolatok.” Ez egy igazán szép gondolat (külön kihangsúlyozom, hogy egy fiú szájából!). Viszont, ha túl sokszor égetjük meg magunkat, akkor előbb-utóbb önként maradunk ki pár körből. És nem olyan biztos, hogy reménykedünk még abban, hogy valaha is sikerül újból hatost dobni.

Mondják, a szerelem vak. Valójában pedig nagyon is éleslátású! Hisz olyat vélsz felfedezni a másikban, ami mások számára láthatatlan. Az, hogy elhiszed-e, amit látsz vagy nem, már a Te döntésed. Azzal, hogy bizalmat fektetsz a másikba, egyúttal megadod neki azt az esélyt is, hogy megsebezzen. Benne van a pakliban, (csak hogy a játékoknál maradjunk). Amikor a legkevésbé várnád, belebotlasz valakibe, akit tökéletesnek hiszel. De csak azért, mert tényleg az, vagy mert Te annak akarod látni? A második helyzet valahogy esélyesebb. Abból adódóan, hogy emberbe szerettél bele, nem lehet makulátlan. El tudják hitetni velünk, hogy hibátlanok, de pont azok a legtökéletlenebbek, akik ezt megteszik. Akkor viszont már késő, beleestünk a csapdába. Ellenben lehetséges, hogy valaki a hibáival együtt alkot egy teljes személyt, akire vártál, és aki kiegészít. Eleinte minden szép és jó, amikor még a másikat meg kell hódítani, a bizalmába kell férkőzni. Még toleráns vagy, sőt szinte önfeláldozó. Egy méterrel a Föld felett jársz, és mindent elködösít a lila köd azokkal a rózsaszín felhőkkel. Majd a befolyásolás időszaka következik. Tudat alatt próbálod, vagy pont, hogy Téged próbálnak manipulálni, de még mindig éreztetitek egymással, hogy nagy a l’ amour, és figyelmen kívül hagyod a nem éppen pozitív kimenetelű tetteit. Végül nyíltan kimondod, amit akarsz, még akkor is, ha ez ütközik a célszemély véleményével. Az emberi türelem véges, és ez nem éppen a megfelelő pillanatokban szokott kiderülni. Felszínre törnek az elfojtott gondolatok, semmissé válnak az egykori ígéretek, valamint üressé válnak az egykor még érzelemtől fűtött szavak. Aztán azok a rózsaszín bárányalakok viharfelhőkké válnak. Ilyen esetekben azonban ott az a csodás képességünk, hogy abban különbözünk az állatoktól (ha már másban nem is), hogy megtanultuk elsajátítani a szavak mondattá való formálását, aminek sok esetben igen hasznos eredménye van. Feltéve, ha azokat megfelelő a sorrendben mondjuk ki. Egy probléma pedig azért van, hogy megoldjuk. Ehhez azonban kompromisszumokra van szükség, nem pedig megalkuvásra! Amennyiben nem érezzük jól magunkat az adott helyzetben, még ha fáj is, de tovább kell lépni, és egy ideig nem elővenni azt a társasjátékot. Saját magunkat nem célszerű feketeöves maoistává képezni. Egyszer csak kitalálnak egy személyre szabott, és könnyebb játékszabállyal ellátott Ki nevet a végén-t, ami kedvezőbb mezőket ajánl. Addig viszont maradunk stand by állapotban, vagy több kilónyi csokit tömünk magunkba romantikus filmeket nézve, aminek hősnője megkapta azt, amit Te nem: a tökéletes pasit. Máris lezuhantunk, és míg egykor egy méterrel sikerült a földtől elrugaszkodnod, mostanra egy kilométernyire kerültél a föld alá. Ébredjünk fel! Nem moziban vagyunk. A herceg fehér lovon kamu. Sosem volt, és nem is lesz. Nem fog hajnalban az ablakod alatt szerelmet vallani. Shakespeare sem volt teljesen magánál, amikor a Rómeó és Júliát megírta. Csupán a sztori végén kapott észbe.

Tehát ha a listánkon szereplő tulajdonságokkal felruházott nagy Ő-re várunk, akkor a türelem lesz a legnagyobb erényünk. Lehet, egy idő után beéri mindenki azzal, amit kap. Ez viszont egyáltalán nem megoldás. Ha egyszer nem a békára vágysz, akkor hiába csókolgatod, soha az életben nem változik királyfivá, de annak nagyon is megvan az esélye, hogy vele együtt Te is átváltozz, de nem a szépséges hercegnővé… és hogy mit tesz velünk a szerelem? Egyik nap úgy mész haza, hogy a mennyekben érzed magad, máskor meg elbújnál egy sötét sarokba bőgni...

 Amennyiben Ön is kedvet kapott ahhoz, hogy közzé tegye saját gondolatait, történetét, vagy versét, akkor várjuk levelét az info@donna.hu címre.