2. rész. Ujhelyiné Judit írása.
2008.október 21.-én megbeszéltük a sebésszel, hogy elkezdjük a műtéti előkészítést, és ha megvannak a vizsgálatok, csinálnak helyet, ágyat és megműtenek. A vizsgálatok során derült ki, hogy van egy 33 mm-es epekövem is. Amikor már az altató orvossal beszéltem, akkor derült ki az is, hogy egy szívinfarktuson estem át épp frissen, ha megműtenek, azonnal az intenzívre visznek.
2008. december 7-én befeküdtem és másnap megműtöttek, összesen 4 órán át. Az intenzíven ébredtem, de a sok madzag ami kilógott belőlem, nem riasztott meg. Másnap jól éreztem magam és el tudtam magamat teljesen látni, mindenki csodálkozott. Nekem ez természetes volt. 27 cm-es vágással a hátamon oldalfekvésben elvoltam, alig fájt valami, addig, míg a koktélt el nem vonták tőlem. Majd felkerültem az osztályra.
Az orvos elmesélte, mit műtött rajtam. Nem akartam hinni a fülemnek, a főorvos felülírta a radiológus által megállapított diagnózist és egy teljesen más műtétre kötelezte a sebészt. Csupán egy korrekciós műtétet végzetek el rajtam. Le sem tudom írni mit is éreztem, csak néztem a sebészt. Tudom nem ő tehetett róla. És ő is pontosan tudta, hogy a semmit műtötte meg rajtam...
A főorvos nem tudta elfogadni, hogy egy radiológus többet tud ,mint ő. Ennek lettem az áldozata. Újabb fájdalom, hisz az eredeti fájdalom megmaradt és ehhez jött a műtéti seb és a felépülés fájdalma:12 hét - mondta a sebész, és ha bármi van azonnal jön! - utasított.
Így mentem neki a Karácsonynak. Aztán saját jogon elindítottam egy „állapotrosszabbodási” felülvizsgálatot az O,O,SZ.I-nél. Közben meg visszamentem sürgősséggel a sebészhez, hisz rosszabbodott az állapotom és nagyon kezdtem fájni, a fájdalomcsillapító ellenére.
Azonnal elindultak ismét a vizsgálatok, Az MR-re újabb 12 hetet kellett volna várni, ezt mindenki tudja: fizikailag nem lehet kibírni, erre bazírozott az OEP és a főorvos is. Fizettem, illetve a családom fizetett, és másnapra volt idő. (Ki hitte volna, hogy pénzért mindent lehet…) SZÉGYEN, mivel már az előző évben fizettem két MR vizsgálatért, a sebész próbált segíteni, de a főorvos nem járult hozzá az ingyenes vizsgálathoz függetlenül attól, hogy volt a kórháznak MR gépe! Ennyi emberség nem volt benne, miután az ő utasítására műtötték a hibátlan heget bennem... no comment.
Másnap megvolt az új MR, a radiológus doktornő szó szerint azt mondta: maga kedves úgy néz ki, mint tavaly júniusban. Ekkor értettem meg mindent, és értettem meg, hogy a baj gyökeréig nem nyúlt le senki. És azt a tényt, miért is nem volt szövettan 2008 decemberében. Felajánlotta: azonnal itt helyben csináljunk egy festéses MR-t, mert akkor egy vizsgálattal megtudunk mindent és nem kell kétszer fizetnem.
A sebészhez egy hét múlva az új MR-rel mentem és nem 12 hét után. Újra elindultak a vizsgálatok, hogy előkészítsük a következő műtétet, ahol már feltárják a durazsákot, ahol az a jóindulatú dagi van. Közben meg behívott az O.O.SZ,.I. Első körben a felülvizsgáló orvos azt mondta a szemembe: HAZUDOK, ott nekem nem fájhat semmi. Azonnal fellebbeztem. Közben meg mentek a vizsgálatok, a sebész megígérte, mielőtt elmegy nagyszabadságra a nyáron, előtte feltétlen megműt. Ez április elején volt. 29.-én meg a másod fok az állapotrosszabbodás miatt a Vajda Péter u.-ban. Ott egy nagyon rendes doktornő kérdezte: mit is fellebbeztem meg, nos mondtam: nekem ne merje itt senki azt mondani, hogy HAZUDOK, erre nekem nincs szükségem, de hazudhatok én a fájdalomról. Viszont itt vannak a következő műtétet előkészítő vizsgálatok, nos ott valaminek fájnia kell...
Megnyertem az eljárást és véglegesítették a nyugdíjamat, végre valaki elismerte, hogy BETEG vagyok 3 ill 4 gerinc műtét után. Július 22.-én megműtöttek ismételten, 5 órán át tartott a műtét, kinyitották a durazsákot, amiben egy 20x7mm-es csillogó henger alakú szövet volt. A sebész behívatta a fotóst és le is fotóztatta. Elmesélte: az életében nem látott ilyet! Tananyag lettem (Aztán a 3-tól a 6-os csigolyáig kinyitott és műtött amit talált. Volt még bennem egy kiszakadt sérv is, csontkorrekciót is kellett végezni, meg a protézist is a helyére kellett illeszteni és újra csavarozni...nem is ragozom. Az ébredőben találtam magamat a műtét után 5 napig még a fejemet sem volt szabad felemelni.14 napot voltam a kórházban, 35 fokos melegben. De megműtve!
Nagyok voltak a fájdalmak, külső és belső seb, de a szövettan az NEGATÍV! Azt tudtam meg, hogy ez az izé, ami kivettek belőlem visszafejlődhet. Most nem akarok erre gondolni, túl vagyok a nehezén és ez a lényeg. 6 hét után volt rehabilitáció is Hévízen, ott a főorvosnő azt mondta: még fél év türelmet kér tőlem, ennyi ideig még jogos a fájdalom. Most már tudok menni, sétálni, élem az életemet, és nem akarok rosszra gondolni, hogy visszafejlődhet. Bízom Istenben.
Az események hatására írtam egy verset is íme:
Nem azért sírok...
Nem azért sírok mert meg kell halnom...
azért sírok, mert itt kell hagynom
itt kell hagynom a Szerelmet,
itt kell hagynom a szerelmet és a Kedvest
az érintést és a csókot...
Nem azért sírok mert meg kell halnom...
Azért sírok mert itt kell hagynom...
itt kel hagynom a kék szemeket, a
simogató kezeket.
A szemeket melyek engem néznek.
Engem simogat a kéz, melynek melege nélkül már hideg lesz,
hideg lesz a föld és nem lesz kék az ég...
Nem azért sírok, mert meg kell halnom,
Azért sírok mert itt kell hagynom...
itt kell hagynom a testet, mely oly kedves nekem
A testet mely nékem teremtetett,
melege engem melenget.
Itt kell hagynom... s ezt NEM AKAROM!
Nem akarom ELVESZÍTENI AZT mit nekem adott az ÉG...
Nekem adott az ég, két kart mely átölel, nekem adott a ég,a két kezet
mely egem simogat, engem simogat a kicsit a méltatlant
Nem azért sírok mert itt kell hagynom...
itt kell hagynom azt mi már ne vonz, itt kell hagynom mi ENYÉM!!!!
Enyém a száj, mely csókol és mosolyog,
Enyém a kar mely ölel, és átkarol,
enyém a gondolat, mely lelkem keresi, keresi és megleli,
a két lélek már egy....
és ezt kell itt hagynom?, NEM NEM AKAROM!!!!,,
hogy itt kell hagynom..
Ima mely hozzád száll hozzád szál Ó ISTEN
ki vagy a MENNYEKBEN!!!
Add nekem , ó add nekem vissza azt mi engem illet!!!
vagy NEM,
hát itt kell hogy hagyjam? HÁT NEM!
Nem azért sírok mert itt kell, hogy hagyjam...
itt kell, hogy hagyjam azt, mi nem is fontos, nem fontos már,
hisz helyébe lép az, ami ÉRTÉK!
Ó ADD NEKEM ADD NEKEM MI ENYÉM!
Isten erősítsd a HITET, hogy NEM KELL ITT HAGYNOM
hogy NE KELLJEN ITT HAGYNOM...
Tisztelettel - Ujhelyiné Judit/Judy
Előzmények:
$$2835$$
A donna szerkesztősége mielőbbi és végleges gyógyulást kíván Juditnak!
