Bizony volt idő, mikor a nők minden gyanú nélkül eltették a férjüket láb alól. Hogy miért? Mert alkoholisták voltak, vagy szeretőt tartottak, esetleg verték a feleségüket vagy „szimplán” elviselhetetlenek voltak. Ilyen szélsőséges tulajdonságok ismeretében esetleg felmerülhet a kérdés bennünk: vajon miért ezt az utat választották? És vajon jól tették-e? Természetesen ölni bűn, méghozzá a legsúlyosabb, de legalább valami tettek a saját érdekükben – manapság inkább beletörődnek a nők keserves helyzetükbe, s nem változtatnak azon. Persze el is lehetett volna válni, ám akkoriban igen költséges módszernek számított a válási procedúra, a vagyont is felezni kellett volna, ezért az nagyrévi asszonyok inkább ezt a megoldást választották. Később kiderült, ki volt a felbujtójuk. Az első világháború után az egyház elvesztette hitelességét az akkori nép szemében, így fellazultak az erkölcsi rendek, gyakorivá váltak a vadházasságok, a normákat pedig a közösség határozta meg. Ebben a helyzetben vált megkérdőjelezhetetlenné a bába jelenléte, tanácsai és véleménye. Ő mindent tudott a falvakban történtekről, a házasságon belüli – akár szexuális – dolgokról. Ő tanácsolta az asszonyoknak, hogy arzénnel öljék meg férjeiket. Állítólag kedvenc mondása ez volt: „Minek kínlódsz vele?” 1911-ben fedezte fel a bába az arzén „jótékony” hatásait, ám csak három évvel később történt a legelső gyilkosság. A módszer a következő volt: a kapott arzén adagot három részre osztották, s azt folyamatosan adagolták hitvesüknek, ami fokozatosan építette le szervezetüket. Az első világháború idején és után, azonban igen szaporán növekedett a meggyilkolt férjek száma. Az orvosnak csak 1924-ben tűnt fel a mérgezés gyanúja, amikor az egyik feleség több arzént adagolt férje ételébe. A hatóságok tehát elkezdtek nyomozni, ám a nép hallgatott mindaddig, amíg a bába öngyilkos nem lett. Mint kiderült Nagyréven történt a legtöbb eset, de Tiszakürtön, Inokán és Sason is rengeteg férfi esett áldozatul. Az összekötő kapocs ott is a bába volt, mivel a nagyrévi bába testvére volt a tiszakürti bábának. Ugyanilyen vagy hasonló esetek történtek Hódmezővásárhelyen, ahol temetkezési egyleteket hoztak létre a falusiak, amelyek a mai életbiztosítás akkori megfelelője volt. Ha ki akartak valakit nyírni, beíratták az összes egyletbe. Komádiban már 1903-ban megtörtént az első emberölés, amiből szintén gyilkossági sorozat lett, s amelyet a ’29-es nagyrévi esetek nyilvánosságra kerülése sem csitított el. Manapság már „nem divat” az arzénos gyilkosság, sőt ma már felvilágosultabbak vagyunk annál, mint sem hogy megöljük férjünket – inkább elválunk. Tanulságos a nagyrévi mérgezéses gyilkosságok sorozata, hiszen láthatjuk, egy elkeseredett asszony mindenre képes.