Bármi is a véleményünk a néha szirupos tévémesékről, tudnunk kell, hogy a dél-amerikai, a japán és az ausztrál készítők tudatosan kialakított szabályok és sémák szerint tálalják „profi” termékeiket. Közös tulajdonságuk és céljuk e filmeknek, a mindennapjainkba való behatolás. Ehhez olyan szereplőket kreálnak, akikhez, mint személyes ismerősökhöz lehet viszonyulni, akár a szomszédunkhoz, munkatársainkhoz. Egyszerű emberek, éppúgy nem tökéletesek, bűnökkel terheltek, mint mi, nézők. A cselekmény mindig a létért való küzdelem. Ettől úgy érezzük, nem vagyunk egyedül a problémáinkkal. Kalandra, veszélyre persze van igényünk, de ezeket úgy élhetjük át, hogy közben nem kell felállni a kényelmes fotelből, kilépni a védett szoba biztonságából. A túlzott idill sosem lehet népszerű, a „túl szép, hogy igaz legyen” üzenetű filmek távol tartják a nézőt a tökéletes azonosulástól. Vagyis a sikeres sorozathoz kellenek a bűnök, a hibák, a gyarlóságok. Az életünkbe való behatolás másik eszköze, hogy e sorozatok világa családi körbe zárt. A családi viszonyok helyettesítenek minden egyéb társadalmi viszonyt. Az egykori Dallas helyszínei is zárt körben játszódtak. Politikai, kulturális helyszíneket hiába keresünk, hiszen ez jelentős nézőréteget taszítana. A helyszínek is ehhez igazodnak: lakás, iroda, maximum szórakozóhely. A természeti környezet sem jellemző. Témát tekintve, főleg lelki problémákkal foglalkoznak, de csak a legegyszerűbb közhelyek szintjén. Kimarad minden, ami az életben akár csak egy kicsit is bonyolult. A szappanoperák fő követelménye ugyanis, az egyszerű, egyértelmű átlátható világ. A készítők nem kockáztatják meg, hogy Marika néni kikapcsolja a televíziót, amiért nem ért valamit. Ha bármiféle üzleti bonyodalommal találkozunk, azt viszonylag gyorsan elmagyarázzák. Ha kihagyunk egy epizódot, kisebb zökkenő nélkül vissza lehet kapcsolódni. Ehhez elengedhetetlen az események időtlensége. Tíz – húsz éves intervallumon belül bárhová helyezhető a sztori, legfeljebb a ruhaviselet árulja el, melyik korszakban járunk. Az időtlenség a napszakok változatlanságában is megmutatkozik. Ritkán vannak évszakok, hajnalok és alkonyatok, csak nappal van és éjszaka. Ez a stabilitás, hogy a világ biztonságosan állandó, a szappanoperák legfőbb sugallt értéke. Bizonytalanság nélkül mégsem állná meg a helyét egy habzó történet. Kell a sejtetés, hogy bármikor megtörténhet a legváratlanabb tragédia, bárkiről kiderülhet: mégsem pozitív szereplő. A múltból rendre felbukkannak szőnyeg alá sepert konfliktusok. Az élet ingoványos talajon zajlik, de mivel a hősök kikeverednek a nehézségekből, a mi életünkben sincs soha igazán nagy baj. Fontos alapérték a vagyon, a gazdagság, a nemi vonzerő, a magabiztosság és a családi összetartozás. Csúnya nő többnyire csak mellékszereplő lehet, vele is azonosulunk, de a szép, okos ideálnak mindig ott kell lennie. A jólét kellékeit, a drága ajándékokat, ruhákat természetesnek tekintik, sugallva, hogy e tárgyak mindenki számára ilyen könnyen megszerezhetőek. Amikor leoldódik a bilincs, vagyis véget ér egy hosszú sorozat a készítők kényesen ügyelnek az édes-bús, vagy boldog befejezésre. És hamarosan újra hátradőlhetünk a kanapén, hogy a film gyártók ismét profi módon a televízió elé láncoljanak minket „áldozatokat”.