Forró már a levegő, közeleg a nyár, De szívemben még tél van, hűti a magány. Miért kerülsz engem, Te édes szerelem? Az egyedüllét nekem nem lehet kenyerem!   Mért nem vesztek észre, nékem kedves Donnák? Tán mert a bókokat mások előbb mondják? „Sajnos” szép szavakkal nem tudok játszani,  Nem kívánok ily módon nagyobbnak látszani.   Ó ha lenne végre nékem is kedvesem, Lehajtott fő helyett járhatnék lelkesen. Úgy tudnék szeretni mint ahogy kevesek, Mert én nem csak partnert; hű társat keresek!

-T-