Általában féléves kor körül kezd saját nevére, egyes szavakra figyelni a gyermek, és ekkortól kezdi meg a különböző szavak gyűjtését és elraktározását emlékezetében. Másfél éves kora tájén kezdik azután ő maga is használni az eddig csak emlékezetében elraktározott szavakat. A szavak mondatokká formálása egy sokkal későbbi fejlődési fokon sikerül csak.
A szavak megértésének és a beszéd megkezdésének időpontjából a gyermek egészséges értelmi fejlődésére csak igen óvatosan lehet következtetni. E működések megjelenésében annyira nagy a változatosság, hogy egyedül csak a beszéd kialakulásának idejéből az első életévben nem lehet megmondani, hogy szenved-e a gyermek értelmi vagy lelki betegségben. Ha a gyermek egyébként testileg és a különböző mozgásokat tekintve jól fejlődik, akkor a megszólalás késése miatt felesleges aggódni.
Nincs két teljesen egyforma tojás, és a régi fordulat is csak azt mondja: „hasonlít, mint egyik tojás a másikra”. Ugyanígy két egyforma embert sem lehet találni. Mégis vannak olyan vonások, amelyeket bizonyos mértékig egymáshoz hasonlóvá tesznek teljesen idegen embereket. Vannak sovány és kövér emberek, erős csontozatúak, és vékony alkatúak, hirtelen haragúak, és csendesen visszahúzódók.
Már a legrégebbi korokban is igyekeztek a természettel és különösen az ember természetével foglalkozó tudósok bizonyos tulajdonságok alapján csoportosítani az embereket. Egy-egy ilyen csoportba tartozó emberek nem rokoni kapcsolat vagy öröklődés miatt hasonlítanak egymáshoz, hanem valamilyen közös tulajdonság, azonos vonás köti össze őket.
Térjünk vissza ismét egy szóra a régi idők csillagjósaihoz, akik ezeket az embercsoportokat bizonyos csillagokkal hozták kapcsolatba, mégpedig úgy, hogy egy-egy tulajdonság létrejöttét valamelyik égi csillagkép sugárzó hatásának tulajdonította.
Az egyre növekedő, nyiladozó értelmű gyermekről előbb-utóbb kiderül, hogy az emberi tulajdonságok mely csoportja van benne túlsúlyban, vagyis kissé tudományosan megfogalmazva: melyik idegrendszeri típusba tartozik. Ebben feltétlenül része van a lelki tulajdonságok örökölhetőségének és alig várható, hogy két félénk, zárkózott, visszahúzódó típusú ember házasságából vad, féktelen idegrendszerű gyermek szülessen.
Csak azt várhatjuk el a gyermekünktől, amit természete, képességei szerint nyújtani tud. A szülőknek nem szabad elfelejteni, hogy gyermekük nagyrészt tőlük örökölte a természetét. Így tehát a beszédes szülőknek is nagyobb eséllyel lesz korán megszólaló, cserfes csemetéje. De a természet a testvérek között sem tesz egyenlőségjelet: – Három fiam közül a középső nagyon későn kezdett el beszélni, a másik kettő pedig egy évesen mondta ki az első szavakat. Gondolom elhiszik nekem, hogy mind a háromhoz ugyan annyit beszéltem, és a bőbeszédűségem sem változott az idők folyamán. – meséli egy tapasztalt anyuka.
Ahogy az idegrendszeri tulajdonságoknak, a viselkedés természetének is megvannak a maga típusos csoportjai, ugyanúgy fel lehet osztani az emberiséget más, kézzelfoghatóbb testi tulajdonságok alapján is. Eszerint vannak sovány, vékony csontú, magas emberek, és vannak kövér, tömöttebb csontozatúak, témánknál maradva pedig vannak könnyebben és nehezebben kommunikálók is.
Ne aggódjunk, ha csemeténk lassan óvodába megy és nem beszél még választékos körmondatokba, a közösségben hamar behozza lemaradását. Ha ténylegesen megkésett beszédfejlődésről van szó, a figyelmes, tapasztalt óvónő hamar észreveszi majd, és egyre több módszer létezik a kicsi „beszélőkéjének” beindítására. Játékos tornák, amelyek az idegrendszert stimulálják, a logopédiai foglalkozások pedig a hangok helyes képzéséhez segítik a gyereket. Az iskola elkezdéséig bőven van ideje, hogy behozza lemaradását.
A lelkiismeret furdalást – hogy valamit elrontottunk –, pedig felejtsük el! Odafigyelve gyerekünkre, időben észrevesszük, ha segítségre van szüksége.
Kapcsolódó anyagok:
$$1488$$
