– Hogyan jött az ötlet?

– A miss pole dance versenyek elég nagy múltra tekintenek vissza más országokban. Ausztráliában, Amerikában, Kanadában már évtizedek óta rendeznek ilyeneket. Magyarországon ez az első alkalom. Voltam a Kanadai világbajnokságon, és onnan jött az ötlet, hogy itthon is kéne egy ilyen. A tánciskolámban évek alatt kinevelődött egy versenyképes társaság.

– Miről szól ez a dolog: az erotikáról, a pornóról, vagy a női test szépségéről?

– Egyikről sem. A sportról elsősorban. A rúdtánc és a rúd-fitness létező sportágak a világ minden részében. Ezt edzőtermekben űzik. Londonban minden második sarkon találsz egy ilyet. A műfaj lényege nem az erotika. A tanítványaim kilencven százaléka hétköznapi foglalkozású lány, és nem ezzel szeretne pénzt keresni.

– Profik nem is foglalkoznak vele?

– De igen. A versenyen is volt profi és amatőr kategória, de az utóbbiban sokkal több induló volt.

– Megnyerted volna a versenyt?

– Persze, azért nem is neveztem.

– Kik indultak az amatőrök között?

– Volt végzős közgazdász diplomás egyetemista, üzletasszony, angol tolmács, ingatlanügynök, és volt köztük három gyermekes anyuka is. Készültek zenével, kosztümmel, és le kellett küzdeni az előítéleteiket, a lámpalázukat, mert rengeteg kamera, fotós és látogató figyelte őket. Ők pedig még életükben nem léptek színpadra.

– Mi volt jellemző a győztesre?

– Látszott, hogy évek óta csinálja. Nyolc éve Angliában él a férjével, kint gyakran edzett ilyen stúdióba, és korábban műugró volt.

 – Kik voltak a jobb táncosok az amatőrök, vagy a profik?

– Az amatőrök. Az életben is teljesen más, ha valamit hobbi szinten művelsz. Sokkal lelkesebb vagy, mert szereted. Ha csak a pénzt hajt ebben valakit, könnyen fásul. Bemegy a lány a bárba este nyolcra, reggel négyig ott nyomja, és utána nem fog eljönni hozzám hattól hétig, hogy mielőtt berongyol a bárba, még tanuljon valamit. Úgy érzi, hogy ettől nem fog több pénzt keresni. Azt csak a vendég látja, hogy ki az, aki mögött tudás is van, és ki az, aki csak egy a tucatból.

– Ha a lányok, a nők, az asszonyok elmennek sztriptízt tanulni egy iskolába, az arról szól, hogy a társuknak majd bemutatják a tudományukat, hogy feldobják a kapcsolatukat. Ugyanakkor nem hiszem, hogy sok lakásban be lenne építve a rúd...

– Ebben nem is ez a cél, hanem, hogy jobban érezzék magukat, hogy elfogadják a saját testüket. Sok lányon látom, hogy eleinte nem meri magát a tükörben nézni.

– Miért?

– Mert nincs saját testtudata, fél a látványtól, ami ha nem tetszik, akkor tenni kell érte, hogy szebb legyen. A párjuk ebben a tanulásban sok esetben csak másodlagos dolog. Sokan jönnek azért, hogy megismerjenek másokat, vagy kipróbálják magukat ebben is. Érdekes, hogy milyen sok lány van, aki még harmincöt éves koráig egyszer sem vett fel harisnyatartót, vagy nem tud igazán magas sarkú cipőben járni. Pedig milyen örömöt lehet okozni azzal, ha egy finom vacsora elkészülte után szexis fehérneműben várjuk a férjünket! Egy házasságban elsősorban a nők feladata – sajnos –, hogy ne hagyják a tüzet kialudni. Eleinte még figyelnek a hajukra, hogy ápoltak, jó illatúak, szexisek legyenek, aztán pár év múlva már a kinyúlt melegítő és a férfipóló is megteszi. A lángoló szerelem elmúlhat, de nem baj, ha harminc év után is, amikor ránéz a férfi az asszonyra, úgy gondolja, juj de szép a feleségem!