Stonehenge valószínűleg a bronzkori megalit kultúra műve, mely Spanyolország atlanti-óceáni partjaitól egészen Skandinávia déli csücskéig terjedt el, magába foglalva a brit-szigeteket is. A kőcsoportot a szászok nevezték el Stonehengenek, illetve „függő köveknek”, a középkori írók „óriások táncaként” említik. A XVII- XVIII. században római kori vagy druida templomnak tartották, manapság pedig a Stonehenge-t is kapcsolatba hozták a földönkívüliekkel, mint ahogy mindent a Földön, amit egyszerűen nem tudnak még megmagyarázni.

A kőépítmény körül elterülő whiteshire-i vidék még egyéb történelem előtti korokból származó romokat rejt, köztük van a Woodhenge, a Dutrington Walls, több mint 350 sírdomb, melyek őrzik az egykor itt élt félnomád pásztorközösségek emlékét, akik a Salisbury-síkságon imádták isteneiket.

Valószínűleg ők kezdték el építeni a Stonehenge-t.

A durván faragott 2-7 méter magas, 20-30 tonnás kőoszlopok hajdan négy koncentrikus kört alkottak. A külső kör nagyjából 100 méter átmérőjű. Az 1950-es években Richard Atkinson, brit régész arra a következtetésre jutott, hogy először egy kör alakú töltést hoztak létre, árokkal és 56 lyukkal, a Heel Stone – sarokkő – volt az első oszlop, melyet elhelyeztek a földsánc bejáratán kívül. A másodikat körülbelül 200 évvel később tették a helyére. A köveket, 80 hatalmas tömböt, Prescelly hegységből, Délnyugat-Walesből hozták, ami 320 kilométernyire van a Salisbury-síkságtól.

A tudósok egy része azt feltételezi, hogy az Avon folyón szállították le a köveket. A folyót ugyanis egy 3,2 km hosszú út köti össze a kőépítménnyel, melyen feltételezhetően görgők segítségével vontatták őket, az ominózus területig. Egyik-másik óriás tömege eléri a 26 tonnát, úgyhogy keményfába vágták a fejszéjüket a bronzkori építők. Építésének kezdete után kb. 1500 évvel változtattak utoljára az építményen, a sziklaköveket újra elmozgatták és a körön belül a jelenlegi helyükön állították fel. A gondos tervezés és kivitelezés, valamint az építésére szánt rengeteg év bizonyítja a tudósok számára, hogy a kőkolosszus fontos létesítmény lehetett.

Az 56 Aubrey lyukban hamvakat tartalmazó sírokra bukkantak, mely arra utal, hogy temetkezési helyként is funkcionált a terület. Nincsenek rá közvetlen bizonyítékok, de egyes kutatók állítják, hogy az építők nem egyszerű földművesek voltak: ügyességük kimagasló tudásról árulkodik. John Michell brit író és ezoterikus szerint a Stonehenge egy kozmikus templom, melyet a zodiákus 12 istenének emeltek, Gerald Hawkins, amerikai asztronómus véleménye szerint pedig egy csillagászati naptár, amolyan történelem előtti számítógép, vagy obszervatórium. A fejtegetésekkel csupán egy probléma van, hogy valamennyi alátámasztható matematikai és statisztikai bizonyítékokkal, de mégsem oldotta meg egyik sem a rejtélyt.

A környéken élő népek évszázadokon keresztül hitték, hogy a köveknek gyógyító ereje van, bár magát a „templomot” nagyjából 3000 évvel ezelőtt lerombolták, mégis zarándokoltak emberek a romokhoz, hogy bántalmaikra megoldást leljenek.

Az utóbbi 80 évben a modern kori druidák – akiknek semmi közük az egykor élt kelta papokhoz –, itt ünnepelték a nyári napfordulót, több ezer fős fesztiválokat szerveztek a területen, melyet 1985-ben a hatóságok betiltottak, hogy megóvják a köveket és a környéket.

1986 óta Stonehenge a Világörökség része.

Kapcsolódó anyagok:

$$1162$$

$$1203$$

$$1286$$