Fájdalom, mit Neked köszönhetek, Neked, kiért odaadtam volna életemet. Kész, vége, nincs tovább, Ennyi volt csupán, mi reánk várt. Mostantól külön utak várnak ránk Elmegyünk majd egymás mellett, mintha nem is ismernénk egymást.

Emlékek, melyek Hozzád kötnek, Elfeledni nem lehet, hisz Szeretlek Téged! Bármi is történjen, Szeretni is foglak, Soha nem feledem majd a szép napokat. Hiányozni fogsz, hisz Te voltál a mindenem, Mióta megismertelek, fontos vagy nekem.

Kérdések, mikre választ nem kaptam, Ki tudja miért, kételyek közt maradtam. Szörnyű érzés ez, de túl kell, hogy éljem, Hogy tovább folytathassam földi létem. Nem gondolkodom tovább e válaszokon, Hogy mi lett volna ha..., inkább elfogadom.

Gondolatok, mik fejemben kavarognak, Úgy érzem, soha el nem múlnak. Nehéz lesz Nélküled, hisz Szeretlek nagyon, Bár nem lehetek már Tied, de lelkem melletted hagyom. S ez ad majd erőt, hogy tovább éljek, Hogy megtanuljam, milyen Nélküled az élet!

Oláh Zsanett