A test egyes szervei a betegség folyamán legyengültek, s idő kell ahhoz, hogy ismét a régi erővel tudjanak működni.

A láz idején, a magasabb hőmérséklet következtében valamennyi szerv működése gyorsabb, és a különböző vegyi anyagok átalakulása is rohamosabb volt. A szervezetnek a felfokozott életműködéshez több tápanyagra volt szüksége.

Kívülről nem jutott több táplálék a szervezetbe a betegségnek ebben a szakaszában, hiszen általában ilyenkor még kevesebbet eszik a beteg gyerek, mint  egyébként. Úgy jut tehát több tápanyaghoz a test, hogy lassanként elfogyasztja a szervezet éléskamráiban régebben felhalmozott anyagokat: a májból a cukrot, a bőr alatti szövetekből a zsírt, az izmokból a fehérjét. Ezeket a raktárakat a betegség elmúltával újból fel kell tehát tölteni, hogy ismételt betegség esetére teljes leltárral készen álljanak.

A betegség idején egyes szervek a nagy igénybevétel, esetleg a kórokozók pusztító hatása miatt megsérültek, építőanyagaik tönkrementek. Ahhoz, hogy ismét teljes erővel működhessenek, a lábadozás ideje alatt különösen fontos a tápanyagokban gazdag, étvágygerjesztő és könnyen fogyasztható étrend.

Fontos, hogy sok zöldséget, gyümölcsöt, keményítőben gazdag élelmet, halat, szárnyast és tejterméket egyen a kis lábadozó. Az étrend összetétele természetesen a betegségtől függ. A gyomor betegségei esetén jobb elkerülni a nagy rosttartalmú élelmiszereket.

Az étvágy „visszaszerzéséhez” fontos az ennivalók gusztusos tálalása és megfelelőadagolása. Semmi sem taszítja jobban a felnőtt lábadozót sem, mint ha a nagy adag ételt raknak elé, amikor csak pár falatot kíván. Maradjunk a „többször de keveset” elvénél.

Bízzuk a gyerekre mennyit eszik, kínáljuk gyakran, de ne folyamatosan. Hamarosan visszatér az „evőkéje” a régi kerékvágásba.

Kapcsolódó anyagok:

$$1583$$

$$1477$$