Az angol nyelvben a cumira két olyan kifejezést is használnak, melynek jelentése „nyugtató”. Nem véletlenül. Ez az aprócska tárgy egyes gyerekekkel szinte csodát tesz, mikor zaklatottak és eltörik náluk a mécses. Csak rácuppannak a kedvenc cumijukra, és már nem is potyognak annyira a könnyek. A cumi segítségével megtanulják megnyugtatni magukat, külső segítség nélkül.

Ám olyan 12-18 hónapos kor táján már ideje leszokni róla. Nem pusztán azért, mert a nagylányok és nagyfiúk már nem cumiznak, sokkal inkább azért, mert a későbbiek során a cumi felnyomja a szájpadlást, és így a fogak egyenetlenül nőnek majd. A „kócos” fogsor pedig beszédhibák kialakulását vagy a többi gyermek gúnyolódását vonhatja maga után.

A cumit tehát ajánlott inkább előbb, mint utóbb elfelejteni a gyermeknek, de ne úgy igyekezzünk leszoktatni róla, hogy egyik nap még van cumi, a másik nap pedig már elvitte a kiscica. Fokozatosan kapassuk le róla a gyermeket, annyiszor magyarázva el, miért ne cumizzon már, ahányszor csak szükség van rá. Nyugodtan mondhatjuk, hogy „Már nagylány vagy, a cumi a kisbabáknak valók.” …És melyik csemete ne szeretné, mikor „NAGY”-nak tituláljuk?

Mint mondtuk, ne egyik percről a másikra fosszuk meg a gyermeket a cumijától. A fokozatosság része, hogy első lépésként otthon továbbra is használhatja, de a házon kívül már nem. Egyezzünk meg vele, hogy „Most a boltba megyünk, a cumi itthon marad, de elhozhatod valamelyik játékod helyette.”

Ha a boltban kitör a hiszti, ne kerüljön elő a zsebünkből a „vészhelyzet" cumi. Csitítsuk gyermekünket, nyugtassuk meg, de a cumija nélkül. A rosszalló tekintetekkel pedig ne foglalkozzunk, a gyermekünk javát akarjuk, és az nem szolgálja, ha következetlenek vagyunk. Ha már hozzászokott, hogy csak otthon lehet cumizni, akkor fokozatosan csökkentsük a házon belüli cumi-időt is.

Egy-egy hiszti a boltban, az utcán, otthon. Nem tudjuk megnyugtatni, kéri a cumiját. Tudjuk, hogy helyesen cselekszünk, de azért mardos a lelkiismeret, mikor halljuk az üvöltését, látjuk a könnyáztatta arcocskát. Ne engedjünk a lelkiismeretfurdalásnak – nem a szeretetünktől, gondoskodásunktól fosztjuk meg gyermekünket, hanem a cumijától.

Szerencsére azért a gyerekek figyelme könnyen elterelhető. Kéri a cumiját, készül kitörni a vihar? Tereljük el a figyelmét, kérdezzünk tőle valamit, kezdjünk el vele valami érdekeset játszani. Bárhova is megyünk, mindig legyen a táska mélyén néhány játék, és ha látjuk, hogy ajaj, baj lesz, gyorsan belekezdhetünk az elterelő hadműveletbe: „Nézd csak, mi van anya táskájában!”

Mint mondtuk, valami játék, könyv, bármilyen érdekes tárgy legyen a táskában. Még véletlenül se csoki, cukorka. Ugyanis ha édességgel nyugtatjuk, akkor a cumizást egy olyan szokásra cseréljük, mely gyermekünk egész életét negatív irányba befolyásolhatja: stresszhelyzetben mindig enni fog, és ennek a következtében elhízhat, ami súlyos fizikai és lelki problémákat okozhat nála. Ugye, nem ezt akarjuk elérni?

A leszokást a cumiról akadályozhatja, ha azt bájos becenévvel láttuk el. Mostantól ne használjuk, így idegenítve el a gyermektől. A család többi tagját, a gyermekre felügyelőket tájékoztassuk, hogy éppen leszokóban vagyunk a cumiról, és semmi esetre se adják neki azt oda, mikor velük van. A szabály az szabály – a nagyinál is.

Amikor pedig úgy látjuk, hogy végleg ideje búcsút inteni a cuminak, rendezhetünk neki egy búcsúztatót, ahol elköszönünk tőle, vagy mivel gyermekünk már NAGYlány/fiú, nekiajándékozhatja egy kisebb lurkónak. Így nemcsak a cumitól búcsúzik, de azt is megtanulja, hogy az életben bizonyos dolgoktól meg kell válnunk, de ez már egy másik történet, most örüljünk neki, hogy végre cumimentesek lettünk!