Nem leszek többé szerelmes?

2008. 10. 11.
Ez a cikk elmúlt egy éves, így elavult lehet.
Kicsi lányként ábrándozunk a nagy ő-ről. Úgy gondoljuk, csak egy van belőle. Fel sem merül bennünk akkor, hogy felnőttként többször is találkozhatunk majd a szerelemmel, különböző pasik képében. Aztán jön valaki, aki kicsit más, mint a többiek, és összekötjük vele az életünket. Csakhogy néhány év múltán a szerelmes hormonok távoznak a szervezetünkből –, és az övéből is. Jönnek a gyerekek, egyre kevesebb energia jut arra, hogy fenntartsuk a „románcot”.

Aztán elfogadjuk a tudatot, hogy soha többé nem leszünk már szerelemesek, a szerelem ugyanis átadta a helyét a „kölcsönös megbecsülésnek” és a biztonságnak –, ahogy ezt már százszor hallottuk az idősebbektől. Végül is minden rendben, a férjünk egész rendes fickó, néha még megfogja a kezünket, amikor a gyerekeket terelgetjük, de már nem vibrál köztünk a levegő. Ez nem könnyű feldolgozni, sokaknak egyáltalán nem megy. Akik nehezen mondnak le a szenvedélyről, azok vagy álmodozni kezdenek a szerelemről, vagy kisebb nagyobb szerelmi ügyekbe bonyolódnak minduntalan.

 

De bármilyen is legyen a házasságunk, a szerelem váratlanul is berobbanhat az életünkbe, hatalmas pusztítást végezve a környezetünkben. Romba dönthet családokat, széttéphet barátságokat. Egy ilyen elsöprő szerelemért óriási árat kell fizetni. A férfiak – bár a felmérések szerint könnyebben esnek szerelembe –, nehezebben borítják fel megszokott életüket, ha beleszeretnek valakibe. A kínkeservvel felépített ház, a kényelmes élet, a gyerekek biztonsága erősen befolyásolja az érzelmeiket, és a tetteiket, képesek elfojtani magukban a lángot. Ha egy nőt langyos házasságában elkap a hév, kevesebbet mérlegel, gyorsabban, könnyebben dönt, sokkal inkább az ösztöneire hallgat, mint a férfiak.

Nagyobb veszélynek vannak kitéve, a romantikus lelkűek, akik könnyen szerelmesek lesznek. Nekik a szerelem átélése fontosabb lehet a konkrét személynél. Szerelem nélkül nem tudnak élni, kergetik az ábrándot. Ők azok, aki egész életükben keresik ezt az érzést, ágról ágra szállva, házasságról házasságra lépve. Sohasem nőnek ki ebből az állapotból

A fiatal évek elmúlásával a szerelemhez fűződő viszony is megváltozik. Már nem elég egy édes mosoly, egy szexis mozdulat. Fontos lesz számtalan külső és belső jegy, olyanok mint az egzisztencia, az életmód, és nem utolsó sorban az anyagiak is. Lehet egy férfi sármos és udvarolhat elragadóan, ha minden este legurít néhány italt a barátaival, és imádja a szerencsejátékokat... Egy tapasztalt nőnél ezek az „apróságok” visszatarthatják az érzelmek áradatát.

Sokan vannak, akik egy félresikerült házasságból kilépve, esetleg csalódásokkal a lelkükben újra várni kezdik az igazit, a szerelmet. Évek telhetnek el, mire jön valaki, aki lángot gyújt. Azok, akik görcsösen várják, hajszolják a szenvedélyt, gyakran csalódottak, mert a szerelem nem taxi, ami rendelésre érkezik.

De egyet ne feledjünk! Bár egyre mélyebb a múltunk, és már egyre több a „láthatatlan” szeretni való bennünk, nem mondhatjuk, hogy már soha többé nem leszünk szerelmesek. Mert a szerelem – mint tudjuk – csak jön, éppen akkor, amikor nem is számítunk rá.

Kapcsolódó anyagok:

$$1452$$

$$1449$$

$$1324$$

$$1306$$



Szerző

donna.hu



Scroll to Top