Kislány korunk óta tudjuk: ők, a férfiak másképp működnek. Mégis kimondatlanul ugyan, de elvárjuk, hogy épp olyan érzékenyen figyeljenek ránk, mint mi őrájuk, és vegyék észre, ha hibáztak, vagy ha nekünk nem tetszik valami.

Ezt gyakran elfeledjük, és mint a gyerekeket, büntetni kezdjük őket. A némaság a legegyszerűbb módja annak, hogy nemtetszésünket kifejezzük, és nem egyszer az egyetlen figyelem felkeltő eszköz a nő kezében. Egy tál ételt a békésen futballmeccset néző férj fejére borítani, vagy bevágni magunk mögött az ajtót kockázatosabb cselekedet, nem beszélve az esemény utáni plusz munkáról, vagyis takarításról. Van, aki férje szennyes ruháját nem mossa ki hetekig, így áll bosszút párja bűneiért. A hallgatás ezekkel szemben biztonságosabb és előbb utóbb még a legfigyelmetlenebb társ is észreveszi, ha párja nem néz rá, nem szól hozzá, nem válaszol a kérdéseire.

Tudjuk azt is, hogy a kommunikáció mennyire fontos egy kapcsolatban. A „beszélgetős” estéken kiderülhet, mit gondol a másik, és az is, hogy érzi magát mellettünk, ő hogyan látja a konfliktus másik oldalát. Ilyenkor elmondhatjuk, és talán értő fülekre is talál, ha valami bánt minket, ha rosszul érezzük magunkat a bőrünkben.

De ki képes higgadtan csevegni, amikor fel tudna robbanni a méregtől? Ki képes odaadón meghallgatni a másik gondolatait, amikor mélyen meg van bántva, és a saját sérelmei töltik ki a lelkét? Sokkal inkább a tehetetlen bosszú, az „észre sem veszlek”, „átnézek rajtad” dacos sértettsége hajtja ilyekor a nőket.

A férfiak szerint a vékonyra szorított szájjal, mártír arccal levest merő asszony nem a meleg családi fészek szimbóluma, akihez jó hazajönni. Sokkal inkább növeli a távolságot. Minél hosszabb a hallgatás, annál nehezebb a visszaút. A sérelmek időben távolodnak ugyan, de mélyülnek is. A kommunikáció hiánya, a ki nem mondott szavak lazítják a köteléket, hosszútávon megölik az érzelmeket.  Az erősebb nem képviselői jobban szeretik a nyílt köröket, még akkor is, ha az vitával jár.

A durcás némaság hatásos eszköz lehet, de csak akkor működik, ha ritkán és jelentős „bűnöknél” alkalmazzuk.

A férfiaknak fárasztó és kiábrándító a folyton némán duzzogó asszonyka. Egy darabig – amíg szerelmesek –, lelkiismeretesen utánajárnak minden egyes néma estének. Aztán eljön az idő, amikor a gépies „mibajod?” kérdés után már csak legyintenek egyet az újságjukkal, vagy sóhajtva a távirányítóért nyúlnak. Ilyenkor észre kell venni, eljárt az idő a büntetésünk ezen módja felett.