„Szia Edina, Réka, vagyis Andi, vagyis.... ööööö…” Ilyen helyzetek előfordulhatnak akárkivel, viszont tény, hogy van, aki hajlamosabb nem megjegyezni neveket. Azok a szakemberek, akik ezzel foglalkoznak, azt tanácsolják első lépésként, hogy figyeljünk oda a másikra. Amikor találkozunk valakivel, általában a saját nevünkre koncentrálunk, hogy el ne rontsuk, és persze nem akarunk rossz benyomást kelteni. Ez rajtunk minden bizonnyal segít, viszont ha a névmemóriánk nem a legtökéletesebb, akkor ez egyben a legbiztosabb módja annak, hogy rögtön elfeledkezzünk a másik nevéről.

Érdemes kipróbálni a következőket is: 1. Miután megtörtént a kölcsönös bemutatkozás, és nem tűnik túlságosan erőltetettnek, próbáljuk meg úgy irányítani a beszélgetést, hogy a másik neve legalább egyszer elhangozzon menet közben, majd még egyszer a beszélgetés vége felé. Mindeközben magunkban ismételjük el jó néhányszor a másik fél nevét, miközben az arcára pillantunk - az emberek ugyanis háromszor könnyebben tanulják meg azt, amit látnak, mint amit "csak" hallanak. Ha az arcot összekapcsoljuk egy névvel, akkor jóval nagyobb a valószínűsége, hogy a legközelebbi találkozáskor is vissza fogunk rá emlékezni. 2. Próbáljunk a névhez egy, az arcot jellemző tulajdonsághoz párosítani. (Pl.: Ádámnak szögletes arca van.) 3. Írjuk le az illető nevét a beszélgetést követően; azzal együtt jegyezzük fel, hogy honnan ismerjük. Ha mindezek ellenére mégis belefutunk egy kellemetlen szituációba, az őszinteség még mindig a legjobb módszer a korrigálásra. Egyszerűen elmondhatjuk, hogy szörnyen érezzük magunkat, de hiába találkozunk legalább hatodszorra, még mindig nem emlékszünk a nevére. Jah, és persze ígérjük meg, hogy a legközelebbi találkozáskor már mi fogjuk előre köszönteni a nevén szólítva!