Fiú lesz, vagy lány? Ez a kérdés ősidők óta komoly jelentőséggel bír, különösen az első terhességnél. Az európai kultúra egyértelműen az elsőszülött fiú utódot tartotta értékesebbnek a családi név fenntartása végett, valamint amiatt, hogy a lányt kiházasították, tehát elvitt a vagyonból, nem hozott. A hazai népi hiedelmek körében számos előírást találunk, mely mind fiúgyermek érkezését hivatott biztosítani. A lakodalomban elterjedt szokás volt, hogy a vőlegényes házhoz érkezvén a menyasszony ölébe egy kisfiút ültettek, ezzel „biztosítva” az elsőszülött fiúról szőtt vágyálmokat. Ha a menyasszony tűt szúrt a szoknyája hasítékába, fiú fogant, továbbá az is roppant „eredményes” volt, ha a férfi egyik ruhadarabját az ágyba, valamely szerszámát, pl.: fejszét, pedig az ágy alá helyezte. Ezen kívül fontos szerepet tulajdonítottak a leendő szülők szexuális viselkedésének is, a szeretkezés közben és utána elfoglalt helyzetüknek. Az asszonyt például figyelmeztették, hogy nyitva ne felejtse a száját, mert biztos lánya születik, bal oldalára forduljon majd, ha fiút szeretne. Az ember persze telhetetlen, s nem elégszik meg az első gyermek nemének „megválasztásával”, elődeink igyekeztek hát befolyásolni a későbbi gyerekek nemét is. A Dunántúl több vidékén például a méhlepényt körtefa alá ásták, ha fiút, almafa alá, ha lányt szerettek volna következő gyermeknek. A népi bölcsességek közt találhatunk táplálkozással kapcsolatos trükköket is. Eszerint vörös húsokat és sós ételeket kell enni, ha az anya fiút szeretne, s halat, zöldségeket, édességet, ha lányt. Ezt az elméletet próbálják alátámasztani különböző (ál)tudományos kutatások is. A vörös húsok tartósan megemelik a vércukorszintet, ezzel szemben az édességek hatására a vércukorszint csak rövid időre emelkedik meg, majd nagyot zuhan. Egy elmélet szerint a szervezet az alacsony vércukorszintet úgy értelmezi, hogy az anya legyengült állapotban van, ami gyenge utódok megfoganására enged következtetni. Egy sérülékenyebb hím pedig kevéssé életképes, kisebb eséllyel örökíti tovább génjeit, mint egy gyenge nőstény, így az alacsony vércukorszintű anyáknak evolúciós szempontok alapján előnyösebb lányutódot szülniük. Más „tudományos” kísérletek szerint négy ásványi anyag felelős azért, hogy magzatunk fiú lesz-e vagy lány. Egyrészt a kálium és nátrium, másrészt a magnézium és a kalcium. Előbbiek fogyasztása fiú, utóbbiaké pedig lány gyermek megfoganását segíti elő. Hogy miért, azt nem igazán lehet tudni, de mindenesetre egyen sok túrót, joghurtot, rizst, szárnyasokat, dinnyét, epret az, aki lányt szeretne. Aki pedig fiúra vágyik „elengedhetetlen” számára a kenyér, tészta, zöldbab és minél több sós dolog fogyasztása. Hát nagyjából ennyit a trükkökről. Hogy ebből ki mennyit vesz komolyan, az már fakultatív.