Glenn Doman 1955-ben létrehozott egy intézetet az Egyesült Államokban, azzal a céllal, hogy sérült gyerekeken operáció nélkül tudjon segíteni. Ő és munkatársai magában az agyban rejlő lehetőségeket kutatták. Rájöttek például, hogy az agy fejlődése szempontjából létfontosságúak az olyan alapvető mozgásformák, mint a kúszás vagy a mászás. Ha ezt az egészséges gyerekek valamilyen ok miatt (például kulturális, környezeti okok, stb.) nem végezhetik, fejlődésük éppúgy lemarad, mint sérült társaiké, illetve később tanulási zavarral fognak küzdeni. Módszereikkel a sérült gyerekek utolérték fejlődésben egészséges társaikat, sőt, egyre többen felül is múlták őket.

Ennek a programnak a részeként hat hónapos gyerekeket szókártyákkal és a hozzájuk tartozó képekkel tanítottak olvasni. Azonban ez nem egy merev módszer, mint, ahogyan sokan hiszik. Szabadon, tetszés szerint változtatathatjuk, és fontos, hogy sosem erőltetett „tanításról” van szó, mindig csak pont addig végezendő, ameddig a gyerek örömet talál benne, általában egyszerre körülbelül 10 percig.

Sikere azon alapszik, hogy egy csecsemő agyának 0-3 éves korig rengeteg mindent kell befogadnia, ennek megfelelően ebben az időszakban rendkívüli fogékonysággal bír. Már a fogantatás után két nappal elkülönül az embrióban az agy, kezdetben nagyon gyorsan nő, a növekedési sebessége azonban minden nappal egyre kisebb. Amikorra a gyerek öt éves lesz, agyának növekedése 80 %-ban teljes, hat éves korára pedig lezárul. Ebben az életszakaszban például a fotó-memória funkció is még magától, természetesen működik. Ez azt jelenti, hogyha mutatunk egy már beszélni kicsit tudó, mondjuk tizenöt hónapos babának képeket a hozzá tartozó írással – jó nagy betűkkel –, majd a képeket elvesszük, meg fogja tudni mondani, hogy melyik kártyára mi van írva. Persze nem biztos, hogy elsőre mindet, de sokat azonnal el fog találni, és gyakorlással hihetetlen teljesítmény elérhető. 

A Doman módszer követői igyekeznek kihasználni, hogy a kicsik agya még minden információra nyitott, tulajdonképpen bármit megtanulnak erőfeszítés nélkül. A világon több tízezer szülő alkalmazta és alkalmazza Glenn Doman tanítási mechanizmusát, aki módszeréről, eredményeiről több mint negyven évvel ezelőtt kiadott egy könyvet is „Tanítsuk olvasni a kisbabánkat” címmel, melyet huszonkét nyelvre lefordítottak. 

Mindezt elolvasva nem kell azonban úgy éreznünk, hogy valami lényegeset nem kapott meg gyermekünk, ha annak idején nem hallottunk a programról! A korai olvasástanítás egy jó lehetőség a szülő és gyermeke közötti kommunikáció fejlesztésére, látványos eredményeket lehet vele elérni gyerekeknél, de egyáltalán nem bizonyított, hogy az olvasni tudó kicsik felnőtt korukra intelligensebbek lesznek embertársaiknál, vagy ahhoz képest, mint amilyenné a program nélkül váltak volna. Kicsit olyan ez, mint a babaúszás: a legnagyobb érdeme a módszernek, hogy a szülő több időt tölt gyermekével, és így harmonikusabb viszony alakulhat ki közöttük.

Akit pedig érdekelnek az alternatív tanulási módszerek, azok ne feledjék, hogy a felnőttek agya is fejleszthető! Kicsit több energia befektetés árán ugyan, de például a villámolvasás, a fotó-memória és az agykontroll elsajátítására elsősorban felnőtteknek készült könyveket, mechanizmusokat, tanfolyamokat találhatunk.

Kapcsolódó cikkek:

$$2457$$

$$2024$$

$$1632$$