Aki a kaviárra szavazott, azt ki kell ábrándítanunk. Bár a kaviár is az előkelő, drága és különleges ételek sorába tartozik, értékét tekintve meg sem közelíti a szarvasgombát.
A szarvasgomba a föld alatt, 10-30 cm-es mélységben található és egy fával, cserjével vagy bokorral életközösséget alkotva növekszik úgy, hogy annak gyökeréhez kapcsolódva különböző tápanyagokat, cukrot von el.
A szarvasgomba 16 fajtája közül csak a fehér (tartufo bianco) és a fekete (tartufo nero pregiato) tartozik a legnemesebbek közé, amikért egykor akár ölni is hajlandók voltak az emberek. Minden fajtának különböző színe és illata van, viszont zamata csak akkor érvényesül, ha a gomba valóban megérett. Az érést követően azonban minél hamarabb meg kell ejteni a kiásást, ugyanis ha ez nem történik meg, akkor a szarvasgomba a föld alatt több milliónyi spórára esik szét. Ez is talán az egyik indoka annak, hogy például a fehér változat kilójáért akár ötezer eurót is ki kell fizetnünk.
A szarvasgomba megtalálása és feltárása is különleges művelet. Mivel a föld alatt található, így nehéz beazonosítani, nehéz rálelni. Korábban ezt disznók közbeiktatásával végezték, viszont rövid idő alatt rájöttek, hogy nem biztos, hogy ez a megfelelő megoldás. Mivel a disznó is csodálatos finomságnak tartotta a szarvasgombát, így miután rátalált, rögtön fel is falta. A gazdának nagyon résen kellett lenni, ha meg akarta szerezni a disznó elől a finomságot. Sokszor csak véres közelharc árán sikerült ezt kiviteleznie és az sem volt ritka, hogy a disznóval való hadakozásnak egy-két ujja is áldozatul esett.
Később kutyákat vetettek be erre a kutatási feladatra, hiszen több érvet is fel tudtak mellettük sorakoztatni. Egyrészről szaglásuk sokkal kifinomultabb, másrészről idomítás révén könnyebben leállítható bennük az evéskényszer. A tapasztalatok azt igazolták, hogy reggel sokkal intenzívebben érzik a gombák illatát, így főleg a korai órákban kerültek bevetésre. Az sem volt mellékes szempont, hogy a kutyák később is visszataláltak a lelőhelyre, hiszen a disznókkal ellentétben emlékeztek rá.
Árulkodó jelek persze vannak arra vonatkozóan, hogy hol kell az erdőben keresgélni, de kifinomult szaglású segítség nélkül mégis nehezen járhatunk sikerrel. Ilyen jel a nagyobb területen kiégett fű, a megrepedezett talaj, illetve az adott területen a sok, kisebb vadtúrás nyoma.
Akinek sikerül mégis rálelni egy-két szarvasgomba telepre, azoknak a tárolással is akad majd dolguk rendesen. A fekete szarvasgomba ugyanis erősen hajlamos a penészedésre, bár állítólag ez megakadályozható, ha főtt rizst teszünk mellé. A legfontosabb tárolási szempont viszont a hőmérséklet. A legideálisabb a nulla fok, amit a hűtőszekrényben nagyon nehéz beállítani, így speciális tárolási helyet igényel. A legfinomabb íze akkor lesz, ha pár nappal a felhasználás előtt ássák ki a földből.
Aki azt hiszi, hogy egy új keletű dologgal állunk szemben és csak a modern kor flancolása teremtette a menükártyákra ezt a finomságot, az téved. Már i.e. 3000-ből is találtak rá utalást, hogy a babiloniaknál is különleges finomságnak számított, i.e. 100-ból pedig már konkrét, lejegyzett olasz szarvasgomba receptek is bizonyítják használatát. A középkorban ördögi tulajdonságokkal ruházták fel, emiatt bűnnek számított a használata, az egyház kitiltotta a konyhákból. Olyannyira sikerült bűnné nyilvánítani a szarvasgombával való érintkezést, hogy a 13. századig szinte teljesen ki is törlődött a köztudatból, viszont utána ismét a méltóság és a vagyon jelképévé vált. Felfedezték azt is, hogy vágykeltő tulajdonságokkal is rendelkezik és javítja a memóriát. Népszerűsége azóta is töretlenül felfelé ível, Európa több országa (Olaszország, Franciaország, Spanyolország) is híres a drága és ízletes szarvasgombáról.
Magyarország nevét is felsorolhatjuk a fenti országok között, főleg, hogy hazánkban is egyre jobban szorgalmazzák a kontrollált körülmények közötti termesztést, ami nagyobb termésbiztonságot is eredményez. Hazánk természetes lelőhelyekben is igen gazdag, de a magyar nyári szarvasgomba esetében inkább a minőség és nem a mennyiség dominál. A legnagyobb arányban külföldre szállítják a hazánkban felkutatott, illetve termesztett szarvasgombát, hiszen Magyarországon csak elenyésző mennyiség fogy belőle.
A gyors meggazdagodás reményében sokan szakszerűtlen módszerekhez folyamodnak, kapával, gereblyével forgatják fel a fák körüli földet, így több hazai telepet, illetve lelőhelyet szögesdróttal kellett elzárni a külvilágtól, néhol még őrtorony felállítására és folyamatos biztonsági megfigyelésre is kényszerültek a terület tulajdonosai. A betolakodók természetesen nem sok eredménnyel térnek haza, viszont annál nagyobb kárt okoznak viselkedésükkel.
-BB-
Forrás: www.myclub.hu
