Bálint Sándor néprajzkutató jegyezte fel azt a mindszenti régi magyar hagyományt, hogy e napon „csíkot söpörnek”, vagyis utat vágnak a szegediek az udvaron (akár van hó, akár nincs), s oda mindenféle gabonaszemet, aszalt gyümölcsöt szórnak ki az ég madarainak. Muravidéken a fákra perecet, aprósüteményeket aggattak, és a gyerekek együtt lakodalmaztak, ujjongtak a madarakkal. Más helyeken a gazdák Bálint napkor, még napfelkelte előtt megkerülték a birtokot, vagy megmetszették a szőlő négy sarkán a tőkéket, hogy a tolvaj madarakat távol tartsák a szőlőtől.
Bálint-nappal kapcsolatban a néphit gazdag jóslás- és hiedelemanyagot őrzött meg. A gyümölcsöskertekben ekkor kezdik el a fák metszését, és a néphit szerint, ha ezen a napon gyümölcsfát ültetnek, akkor gyorsabban megkapaszkodik, hamarabb rügyezik, gazdag termést fog hozni. Bálint napján jó tyúkot ültetni is, mert akkor a háznak szerencséje lesz az aprójószágban egészen a következő esztendő Bálint-napjáig. Ez a nap a tavasz közeledtét is jelenti, ideje beszerezni a vetőmagot.
Néhány időjósló megfigyelés is kapcsolódik ehhez naphoz. Ha a madarak csiripelése messzire hallatszik ezen a napon, jó idő lesz. Ha megszólal a pacsirta, s azt mondja: „csücsülj beö”, akkor még hidegre kell számítani. Ha szeles az idő, az asszonyok nem örülnek, mert ez azt jelenti, nem lesz tojás egész évben. A férfiak meg az esőtől félnek, mert a hagyomány szerint akkor kukoricán kívül másból nem lesz jó termés.
A közeledő tavasz nem csak a madarak párosodási kedvét hozta meg, hanem a fiatalok is egyre többet gondoltak a szerelemre. Több szerelmi babonát is alkalmaztak ezen a napon. Úgy tartották, ha valamelyik leány madárral álmodik, az hamarosan férjhez fog menni. Naplemente után viszont nem volt szabad seperni a lánynak, mert akkor nem megy férjhez. Azt is javasolták, hogy akik nagyon szerelmesek, és azt akarják, hogy szerelmük örökös legyen, egymás hajának szálait süssék tésztába, és közösen egyék meg, akkor soha nem fogják elhagyni egymást. Ugyanígy nem lehetett semmilyen módszerrel elválasztani egymástól azokat, akiknek összekulcsolt kezét a két anya szentelt vízzel lemosta, a vizet pedig a fejükre öntötte. E pár ellen nem használt semmiféle szemmel verés, igézés, vagy rontás.
Sok támadás érte a Valentin-napi szokások hazai meghonosítóit, mondván, hogy ránk erőltetnek egy olyan idegen szokást, amelynek nincs hagyománya nálunk. Nos, úgy tűnik a szerelmesek napja mindig is létezett, legfeljebb nem Valentin-napnak, hanem Bálint-napnak nevezték.
A Valentin napról sok hasznos és érdekes cikket olvashattok még az ajandek.hu oldalunkon!
