Én is voltam kislány, bizony álmodoztam a „hercegről” már kissé modernebb formában. Értem álmaimban nem lovon jött, hanem természetesen sportkocsival. (Kipróbáltam, elég kényelmetlen, főleg magas sarkúban és miniszoknyában.) És voltak kalandok álmaimban, életemet mentették, karjukban vittek ki a lángoló épületből, harcoltak értem a Bruce Willisek, Steven Seagalok, James Bondok... Valljuk be, ezzel nem vagyok egyedül.

Természetesen el sem tudtam képzelni magam egy papucs ember mellett, aki minden gondolatomat leső, mindenben igazat adó mulya, gátlásos emberke, aki szeret otthon ülni, issza a söröcskét esténként,  évről-évre egyre nagyobb pocakot növesztve a tévé előtt. És jönnek az unalmas, borostás téli esték, a biopapucsos balatoni nyaralás, időnként egy mozival feldobva életünket.

Felnőttem! Kipróbáltam a sportkocsit, és mint fent írtam, elég kényelmetlen. Kipróbáltam a macsót – nagyon jó volt –- valameddig. Csaltak meg és csaltam. Aztán megérkezett... Az első pillanatban szimpatikus volt..., jóképű és intelligens.

Aztán jött a második pillanat. Már nem annyira tetszik, hiszen nem kell harcolnom érte. Egyszerűen csak nekem tartogatja magát. Megbízható, hiszen egyetlen randit sem mond le, mikor hívom, nem nyomja ki a telefont ilyen-olyan ürüggyel. Bókoló üzenetek a telefonomban, ha találkozunk, elérzékenyülve, csodálattal néz, alig szólal meg. Minden nap megkérdezi, hogy vagyok.”Hát ilyen nincs – mondom barátnőmnek – ez nem normális!”

Egyik reggel felhív: „Kedvesem, hogy vagy?” Kedvesem? Én nem vagyok senki kedvese!

„Mit kezdjek ezzel?” – kérdezem barátnőmet. Erre ő: „vigyázz rá, drága kincs”, és „ha a WC- ajtót vennéd magadra, akkor is csinosnak mondana.” Ja, persze – gondolom. Kilépek a munkahelyem ajtaján, ahol vár kocsival, hogy ne kelljen gyalogolnom. Hát ez mindennek a teteje!!! Megkértem, hogy legyünk barátok, nekem ez túl sok. Egyik reggel felébredtem és elkondolkodtam. Tulajdonképpen mit akarok én az élettől? Lehet, hogy meg kellene vele próbálnom. Feltettem egy „másik szemüveget”.

És végre feloldódott. Az a mulya ember nem ő volt, csak én tettem őt gátlásossá. Ahogy érezte, hogy van esély, érdekessé vált számomra. Napról-napra kinyílt és rájöttem, hogy mekkora marha voltam eddig. Kiderült, hogy más nők bármit megtettek volna azért, hogy megszerezhessék maguknak, de ő mindenkit elutasított, mert engem akart. (Ezt nem tőle tudom.)

Annyira hülyén viselkedtem vele, hogy szeretett volna virágot küldeni a munkahelyemre, de már nem mert, nehogy túl tolakodó legyen. Elmentünk kirándulni, minden nap beültünk valahová kávézni, nagyon jó a humora, a családomban és a baráti körben mindenki imádja. Mindenről van saját véleménye, ami nem mindig egyezik az enyémmel. És rengeteg jó tulajdonsága van, amit én előzőleg félreértelmeztem.

Tavaly volt az esküvőnk, van egy közös kisfiunk, maximálisan kiveszi a részét a házimunkából és gyereknevelésből egyaránt.

Egy barátnőm tavaly ugyanebben a cipőben járt. Már én beszéltem rá a pasira, mert ő kijelentette, hogy mindig a rosszfiúkat kedvelte, de ez a srác túlságosan „jófiú”. Most a hölgy fülig szerelmes...

Tehát lányok vigyázzatok!

Lehet, hogy a fiatalember nem egy mulya papucs, egyszerűen csak szerelmes... Lehet, hogy életed nagy lehetőségét taszítod el magadtól, csak azért, mert nem veszed a fáradtságot, hogy megismerd, hogy lehetőséget adj neki, hogy kinyíljon és saját magát adja.   Szemmelroth Anetta

(Továbbra is várjuk leveleiteket: info@donna.hu)

A képek illusztrációk  - a szerk.