Ücsörgök
a parkban.
Nézem, ahogy sorban
elgurulnak mellettem
görkorizók szemtelen.
Lefekszem a fűre.
Nem vágyom most többre:
érzéseim tengere
ömöljön a semmibe!
Gondjaim elszállnak.
Pillangók a vágyak,
jobbra-balra röpködnek,
az arcomba röhögnek.
Bárányfelhők úsznak.
Még fülembe zúgnak
az utolsó mondatok:
"Goodbye, ennyit mondhatok."
Leperegnek rólam,
Menj, ha akarsz, jól van!
Boldogíts mást helyettem!
Feledem, hogy szerettem.
A fűben felülök.
Naptól is hevülök,
kívül-belül megégtem,
innen tovább kell lépnem.
Nélküled!
