Park-blues

2010. 06. 21.
Ez a cikk elmúlt egy éves, így elavult lehet.
Ücsörgök a parkban. Nézem, ahogy sorban elgurulnak mellettem görkorizók szemtelen. Lefekszem a fűre. Nem vágyom most többre: érzéseim tengere ömöljön a semmibe! Gondjaim elszállnak. Pillangók a vágyak, jobbra-balra röpködnek, az arcomba röhögnek.
Bárányfelhők úsznak. Még fülembe zúgnak az utolsó mondatok: "Goodbye, ennyit mondhatok." Leperegnek rólam, Menj, ha akarsz, jól van! Boldogíts mást helyettem! Feledem, hogy szerettem. A fűben felülök. Naptól is hevülök, kívül-belül megégtem, innen tovább kell lépnem. Nélküled!
 
 
Amennyiben Ön is kedvet kapott ahhoz, hogy közzé tegye saját gondolatait, történetét, vagy versét, akkor várjuk levelét az info@donna.hu címre.


Szerző

donna.hu



Scroll to Top