A Plitvice erősen megsínylette a ’90-es évek elején dúló délszláv háborút. A harcok első áldozata Josip Jovic parkőr volt. Ezután a nemzeti park négy éven át a szerb hadsereg ellenőrzése alatt volt. A hidak, csónakok, hajók, melyek lehetővé tették a park eldugott, csodaszép helyeinek bebarangolását, nem maradtak meg. De mára a Plitvicei Nemzeti Park megint régi színeiben varázsolja el a látogatókat.

A Plitvicei tavak keletkezésében nagy szerepe volt a Korana nevű pataknak, mely több millió év alatt mély völgyet vájt a Kapela – hegység déli vidékén.  A tündéri szépségű tóvidék karsztos folyamat eredménye. A csapadékból származó szén-dioxidot is tartalmazó, s a kőzetrepedésekben lefelé szivárgó víz rendületlenül támadja a mészkövet, és azt kémiai folyamatok során feloldja. Ezáltal szélesíti a repedéseket, hogy aztán a víz a felszín alá bukhasson. Ezt követően földalatti patakmedrekben gyűlik össze a folyóvíz, s végül hosszabb-rövidebb kalandozás után karsztforrásban bugyog ismét a felszínre. Ekkor a hőmérséklet hirtelen emelkedése, valamint a hidrosztatikus nyomás csökkenésének köszönhetően a víz szén-dioxid tartalma elillan, ez pedig a vízben oldott mészkő kicsapódásához vezet. A folyamat kissé bonyolultnak tűnik, az eredménye azonban gyönyörű, már-már meseszerű. Ennek a kémiai „játéknak” az eredménye ugyanis az a szín, ami bár a fotókon is nagyon jól átjön, de amíg az ember nem látta élőben, azt gondolja: a valóságban biztosan nem ilyen. A nemzeti parkban ugyanis a víznek egész egyszerűen „Plitvice-kék” színe van. Nehéz rá szavakat találni, látni kell.

A tavak kialakulása pedig annak köszönhető, hogy a Korana patak akkora mésztufa gátakat hozott létre, hogy azok elgátolták a keskeny völgyet és felduzzasztották a patak vizét.

A Nemzeti Park területe 295 km², ebből a tavak együttes felülete 2 km²-t tesz ki. A hegyvidék domborzatának köszönhetően mind a 16 tó más-más magasságban helyezkedik el. A Plitvicei tóvidék legmagasabban és legalacsonyabban fekvő tava közt 450 méternyi szintkülönbség mutatkozik. A tizenhat tó észak-dél irányban, füzérszerűen húzódik a Kapela – hegységben. A medréből kilépő kristálytiszta víz kb. 8 km távolságot tesz meg, hogy mintegy 200 vízesésen keresztül köthesse össze a különböző tengerszint feletti magasságban elterülő „Plitvice-kék” tavat.

Az Plitvicei tavaknál járó ateista lélek hajlamos a nap vége felé átértékelni vallási nézeteit. Múlik a hitetlenség, s valahogy egyre kevesebb kétség merül fel az emberben a mindenséget teremtő erőt illetően. Itt kirándulni kicsit olyan, mintha a természet templomába nyertünk volna bebocsátást.