Az agyatlan vonalat legfőképpen a kövér, szemüveges és hereállú családfő képviseli, akinek olyan a viselkedése, mintha kizárólag a televízió nevelte volna. A reklámokról, a sorozatokról és a filmekről ugyanis mindent tud, de fogalma sincs a társadalom alapvető normáiról. Alapműveltsége egy párnáéval vetekszik, így nem csoda, hogy a fő bonyodalmakat ő okozza a család életében.
Felesége Lois, egy orrhangú zongoratanárnő, aki Zámbó Jimmy szerint biztosan jó asszony lehetne, hiszen mindent megbocsát ostoba férjének. Sőt, néha még izgatónak is találja a hájas bunkó bosszantó viselkedését. A szex minden formáját elfogadja, és talán próbálta is. Ennek ellenére megjelenése és életfelfogása mégis konzervatívnak tűnhet első látásra.
A furcsa párnak három gyermeke van. Az egyik Chris, aki nem csak súlyát, de intelligenciáját is az apjától örökölte. Miközben a szekrényében lakó gonosz majom tartja rettegésben, képes mindenben meglátni a jót. Érzelmessége azonban inkább egy kislányéhoz hasonlít, így nem is csoda, hogy sosem akad a horgára senki.
Az egyetlen lánytestvér Meg, aki gyenge önbecsülésével inkább mellékszereplője a sorozatnak, azonban viselkedése sokban megegyezik a legtöbb tizenéves lányéval. Talán ezért is lóg ki a sorozat többi, valószerűtlenül elborult szereplője közül.
A legkisebb gyermek, a nemi identitászavarral küszködő Stewie, aki azzal a céllal szökött ki megfogantatása után kilenc hónappal Lois méhének börtönéből, hogy világuralomra törjön. Ravasz tervei között szerepel anyja megölése is, de erről könnyen elterelhetik a figyelmét a színes játékok, vagy a gyerekeknek készített vidám rajzfilmek.
Brian, a család két lábon járó és beszélő kutyája viszont emberségesebb, mint bármely más szereplő. Igazából ő tekinthető a ház igazi urának, éppen csak házaséletet nem él a ház asszonyával, bár szívesen megtenné, ha lehetősége nyílna rá. Ugyanakkor Brian hű marad kutya mivoltához, és döglött madarat ajándékoz szeretteinek, valamint a kertben végzi el a dolgát.
Bár a szereplők egyértelműen furcsák, és talán a legtöbbjük ellenszenves is lehet, de talán épp ők adják meg a sorozatnak semmivel sem összehasonlítható hangulatát. Az igazi humort sem kell nélkülöznünk, ami legfőképp a kutya és a kisgyerek párbeszédeiben lelhető fel. Tehát szerencsére azok is találnak maguknak szórakoztató perceket – a kiváló helyzetkomikumok mellett –, akiket nem kavarnak fel az olcsó, és fárasztó poénok. A történetek ritmusa is egyedülálló, sokszor a legjelentéktelenebb cselekményeket húzzák el olyan hosszú ideig, hogy azok a folyamatos monotonitás miatt válnak nevetségessé.
Tehát mivel minden humorra éhező ember megtalálja a Family Guy-ban azt, ami szórakoztatja, idén már tizenkettedik alkalommal jelölték Emmy-díjra a rajzfilmsorozatot. Ebben az évben viszont a furcsa család nem az animációs sorozatokkal versengett a díjért, hanem a vígjátéksorozatokkal. Ebben a kategóriában eddig csak a kőkorszaki szakik indulhattak, de ahogy évekkel ezelőtt ők sem jártak eredménnyel, úgy most ez a furcsa család sem vihetett haza szobrot.
Összességében a Family Guy egy tipikusan olyan rajzfilmsorozat, amit a folyamatos gusztustalan jelenetek miatt első látásra nem lehet igazán megszeretni, de második látásra sem. Viszont a történetek annyira morbidak, hogy kíváncsivá teszik a nézőt a végkifejletre, és így közben ráérezhet a sorozat ízére. Ha ez többször is megismétlődik, akkor nagyon meg lehet szeretni a sorozat stílusát, és az ember akár függővé is válhat.
Az azonban érthetetlen, hogy a sorozat hogyan kaphatott 12-es karikát. Hiszen a nyomdafestéket nem tűrő szavakat nem sípoljál ki, és emellett rengeteg a vér, az erőszak, a váladék, a meztelenség, és a szexre való utalás. Ennek tetejébe a társadalmi előítéleteket is erősítik a történetek, kigúnyolják a melegeket, a zsidókat, a kínaiakat, a mozgássérülteket, etc.
Tehát, ha arra vetemedünk, hogy ezzel a sorozattal pótoljuk a hiányzó humoréhségünket, akkor lehetőség szerint a gyerekektől távol tegyük, mert nem mindegyik rajzfilm való gyerekeknek, és nem mindegyik sárga karikának lehet hinni!
