Sajnos kijelenthetjük, hogy az embereknek a halálhoz fűződő viszonya jelentős változásokon ment át az elmúlt 100 év alatt, és nem éppen pozitív irányba. Régen természetes dolog volt, ha valaki meghalt, viszont mára a halál egy misztikus „valami” lett, amitől félni kell. Egy ismeretlen állapot, ahol élő még nem járt, aki pedig igen, az már nem mesélheti el, hogy milyen is „odaát”.
Halottakról jót, vagy semmit, ahogyan a mondás is tartja, de a gyakorlat azt mutatja, hogy a ma embere jót sem mondanak elhunyt szeretteikről. Vannak mások, akiknek több tíz év sem elég ahhoz, hogy feldolgozzák szeretett családtagjuk elvesztését, pedig akiket szerettünk, azokat soha nem felejtjük el – de az élet mégsem állhat meg, nem teheti magát tönkre senki azért, mert egy számára fontos személy már fizikálisan nincsen vele, még akkor sem, ha ez nagyon fájdalmas dolog. Mégis sokan esnek ebbe a „hibába”, mert a halál félelmetes, ijesztő, és a legtöbb ember még csak gondolni sem akar arra, hogy egyszer az ő földi életének is vége szakad, hogy itt hagyja azokat, akik számítanak.
Képzeljük el, hogy egyszer csak egy „jó tündér” azt mondaná nekünk, ha szeretnénk, teljesíti egy kívánságunkat, ami lehet az is, hogy örökké élhessünk. Vajon hány ember élne ezzel a lehetőséggel? Van olyan ember a világon, aki ki meri jelenteni, hogy igen, ő szeretne örökké élni? És miért menne ebbe bele valaki? Hiszen az élet velejárója a halál is. Megszületünk, élünk, majd távozunk. Még akkor is, ha félelmetesnek, idegennek és ijesztőnek tűnik. Érdemes lenni felborítani a világnak a rendjét, ha megtehetnénk?
Örök élet. Soha nem kellene elhagyni azokat, akiket szeretünk, nem okoznánk ezzel fájdalmat a szívünknek fontos embereknek. Ott lennénk az ükunokák születésénél is, az esküvőjükön, látnánk felnőni őket is. Viszont a természetes körforgás miatt, a halálos ágyukon is fognánk a kezüket. Gondoljunk csak bele, jó volna mindez?
Arról nem is beszélve, hogy „halálra” unná magát mindenki, aki az örökkévalóságot választaná. Az ember megszületik, felnő, tervei és céljai lesznek, és lehetőségeihez mérten megvalósítja azokat. Lehet, hogy van olyan ember, akinek van végtelen számú ötlete és terve az életben? Van olyan, aki el tudja képzelni, hogy mivel töltené el a végtelenségig az idejét?
Örökké élni talán unalmas és szomorú is lenne... de azért néhány százévnyi életet szívesen kérnék a Tündérkétől, mert ezt a 70-80-t azért keveslem…
