Legyünk mindig és minden körülmények között Ember. Mi néha úgy viselkedünk, mintha vakok lennénk. Egy ilyen csodálatos világba születtünk, és mégis gyakran elmondható, hogy saját nyomorúságunk kis pocsolyájában tengetjük az életünket. Gyűjtsünk erőt, dolgozzuk fel a múltunk emlékeit, és jól figyeljünk, mert ahol eltörtünk, ott leszünk erősek, ahol vesztettünk, ott leszünk legyőzhetetlenek. Az Igaz Ember nem menekül a múltjától, bármilyen sötét volt is, mert kudarcaiból lesz hatóanyag, vereségeiből diadal - tragédiái érlelik naggyá.

Vegyünk részt az este eljövetelében, ragyogjunk együtt a csillagokkal, lebegjünk együtt a felhőkkel. Álmodni se tudnánk ennél csodálatosabbat... Gyakran elgondolkodom azon, hogy Isten milyennek teremtette az Embert és milyen lett mostanra. Isten szeretetből alkotott legkedvesebb teremtménye, akit saját képmására teremtett... tehát szépnek, jónak és igaznak. Akire a Föld gondozását bízta, mert méltónak és alkalmasnak találta erre a nemes feladatra.

S ez a kedves teremtmény mára eredeti szépségének árnyéka, eredeti jóságának kiforgatója, eredeti igaz voltának pedig meghazudtolója lett. Sajnálom az Embert. Sajnálom, mert hitt a  világnak. Elhitte az első kísértés szavait... Sajnálom az Embert. Mert ma is hisz... hisz a különböző anyagi kísértéseknek... Sajnálom az Embert. Mert gyakran nem ura, hanem rabszolgája a teremtett világ javainak. Úgy tűnik, sokan már nem azért vásárolnak, hogy élhessenek, hanem azért élnek, hogy mennél többet és mennél többért vásárolhassanak. Felborult értékrend - kiborult emberek. Sajnálom az Embert. Mert elvétette teremtésben kapott hatalmának célját. Már nem csupán állatokon, növényeken... hanem ember az emberen akar uralkodni... Gőg, hatalomvágy, könyörtelenség költözik a szívekbe.

Sajnálom az Embert Mert nagy bajban van... pörög ... pörög a világ és  nem veszi észre, hogy az igazi értékek mellett elrohan. De összeszedi mindazt, ami szemét. A bölcsek azt tanácsolják, hogy amikor egy ismeretlennel találkozunk, forduljunk felé alázattal és nyitottsággal, mert nem tudhatjuk, hogy mesterünk lesz vagy tanítványunk. Oly sok igazság rejtőzhet ebben.

Sajnálom az Embert. Mert a sárba tapossa a saját méltóságát! A növény nem él "nem növényi életet". Az állat is a természet rendje szerint él a testében.

S az Ember? Ugye tudjuk a választ... gondoljunk itt a meggondolatlan abortuszokra, a drogokra, az alkoholizmusra, az agresszióra, bűnözésre, stb...

S tegyük fel a kérdést! 

Isten ezért adott szabad akaratot az embernek? Tudjuk a választ... még ha el is szigeteljük és nyomjuk néha... Sajnálom az Embert. ...amikor rádöbben helyzetére s elveszti a reményt, fél... S ilyenkor fogjon meg egy kezet...  soha nem késő... 

Sajnálom az Embert.

Igen... sajnálom az Embert.... ....mert szeretem..... az embert...