2006-tól pedig az ország nagyobb városaiban is tanulható a tánc egészen sok fajtája: Puerto Ricoi Salsa, Kubai Salsa, New York Salsa, Kolumbiai Salsa, Los Angelesi Salsa, Rueda. Gondoltam megnézem magamnak, mi is ez a viszonylag új keletű őrület...

Hangos latin zene, a hatalmas tükör előtt vagy 20 ember. Közgazdász, logisztikus, pedagógus, diák... Legelöl két tánctanár, izmaik megfeszülnek, tekintetük szigorú. A bemelegítés zavarba ejtően fegyelmezettnek tűnik. Amolyan magyarosan feszült, kicsit kevesebb életörömmel, mint egy latin tánctól várná az ember. Legalábbis elölről. Hátulnézetből egy sereg riszáló fenék látható. Egy darabig jól mulatok, de kárörvendő énem sajnos idővel kénytelen visszavonulót fújni, miután belátja, hogy a jelenlevők egészen magas fokon művelik a táncot. Persze mit várhat az ember egy haladó salsa csoporttól?!

A bemelegítés után már a szabadabb, tüzesebb mozdulatoké a terep. Vidám mosoly, kacér tekintetek. A lányok néhány könnyed mozdulattal szállnak a fiúk tengelye körül, de ebben a könnyedségben mégis rengeteg dinamizmus van. Vad csípőmozgások, gyors lépések, felszabadult mosolyok, lendületes mozdulatok. Ezen a ponton már a tanárok is jóval oldottabbak, olykor egy-egy vidám, pajzán megjegyzést is megengednek maguknak. A táncóra közepére a hangulat eléri a tetőpontot.

Azért az új figurák tanulásakor még adódnak problémák. Néhány női sikoly hallatszik, aztán a fiúk mégsem ejtik el őket. Kárörvendő énem a másodperc törtrésze alatt visszatér, végre boldogan felkacaghat. Ám a csoport hamar tanul, néhány perc alatt elsajátítják az új figurákat. És én már csak kapkodom a fejem a spanyol nyelvű figurák hallatán: La rosa, Siete loco, Setenta com giro, Habana, Ocho, Sombrero, Gloria y dame una...

Az óra végén a csapatról ömlik a víz, kimerültek és nagyon vidámak. Úgy látom nemtől, kortól és foglalkozástól függetlenül egy kicsit most mindenki kiszabadult a szmogos fővárosi estéből. Lélekben már valahol a kubai határ közelében járnak.