Ameddig nem élünk házasságban, hosszabb ideig tartó élettársi viszonyban, ilyenkor fogjuk magunkat, tovább lépünk, mondván „ilyen az élet, talán nem is ő volt az igazi”. De mi történik, ha már régebbi viszony fűzi a két embert egymáshoz és nincs erejük véglegesen határozni, talán valahol még szeretik is egymást, esetleg egy-két gyermek sorsa is függ már döntésünktől? 

Sok férfi a szeretői kapcsolatban látja a megoldást, hiszen az átmenetileg feldob, kiszinezi a hétköznapokat, de bármikor le lehet építeni, ha úgy alakul, hogy helyreáll a házassága – feltéve, hogy le nem bukik le idő előtt. A nőknek azonban sokszor kevesebb is elég, a gyermekkori szerelmekhez hasonlóan esnek tiszta, szexualitás mentes, szinte földöntúli szerelembe. Egy tiszta tekintet, egy mélyreható beszélgetés már boldoggá teszi őket, fényárba borítja a napjukat, ragyogásba egész személyüket, miközben folyton azon agyalnak, hogyan menthetnék meg a házasságukat.

Gyakran pont ez a kis plusz – vagyis némi féltékenység – ad extra löketet a fix partnernek ahhoz, hogy újra észrevegye: az, aki mellette él, nem csak egy háztartási robotgép, hanem nő a javából, akire ismét rá tud csodálkozni. Mert az állandó társba is bele lehet szeretni, újra és újra – amihez jó esetben nem is kell harmadik személy. Az emberi személyiség van olyan sokrétű, hogy még sok év múltán is képesek legyünk pozitív meglepetéseket okozni egymásnak!

– Én három gyerekkel, harminc évesen kezdtem úgy érezni, a férjem elhanyagol – meséli Karola. Nem tudtam akkoriban nőnek érezni magam mellette. A szexet rendszeresen fáradságra hivatkozva visszautasította, hónapok is elteltek anélkül, hogy együtt lettünk volna. A kettőnk közti kommunikáció is visszaszorult a legszükségesebbek megbeszélésére. Tudtam, hogy nincs senkije, mégis úgy éreztem, képtelen vagyok felkelteni az érdeklődését.

– A nagyfiam elsős volt, az angoltanára egy különleges fiatal férfi. Lebilincselően foglalkozott a gyerekekkel. Sokszor korábban mentem a gyerekért, pusztán azért, hogy a kis üvegablakon át nézhessem, hogyan tanít. Néha beszéltünk is pár szót, ábrándoztam róla, mint kislány koromban a nagyobb srácokról. A legmegrázóbban a tekintete hatott rám. Ha rám nézett, úgy éreztem, mindent tudok róla – bár nem tudnám pontosan elmondani mi ez a minden. A szex soha nem jutott eszembe vele kapcsolatban, és nem azért, mert nem tartottam őt ehhez elég vonzónak! Nagyon is tetszett nekem, mint férfi, de valahogy a kamaszt hozta ki belőlem, rajongtam érte, s ha csak a tekintetünk találkozott, akkor is ragyogva, energiában duskálva mentem haza.

– Közben továbbra is szerettem a férjemet, helyre akartam hozni a házasságunkat. Korábban is próbálkoztam ezért sok mindennel – sikertelenül. Persze általában elég hamar frusztrált lette, s fel is adtam a kísérletezést. Talán nem is akartam annyira, csak a szándék volt meg bennem, igazi vágy és akarat nélkül? „Szerelmes” korszakomtól kezdve azonban, valami megváltozott. Ha vissza is utasított a férjem, már nem zavart annyira a közömbössége. Ő viszont fokozatosan kezdte észrevenni, hogy sugárzóbb, nőiesebb lettem, és szépen lassan újra fölkeltettem az érdeklődését. Azóta, talán mondanom sem kell, a harmadik személy eltűnt az életemből és az érzelmeimből – s maradt mellettem a szerető férjem.

Kapcsolódó anyagok:

$$2965$$

$$2733$$

$$2785$$