Készséggel elismerem, ez nem a sorozatok hibája, de lényeg, hogy már itt megbukik a dolog.

Na de letölthetők/megvásárolhatók ezek, be is szereztem hármat. Azért éppen hármat, mert egyrészt ennyi a magyar igazság, másrészt, mert ennyit még emészthetőnek gondoltam. Úgy vélekedtem, hogy a saját tempómban nézve óriási királyság lesz.Tévedtem.

Mivel egy lemezen jó néhány epizód helyet foglal, óhatatlanul abba a bűnbe estem, hogy zsinórban néztem a részeket, egész délelőttöket, estéket pazarolva differenciáldiagnózisokra és laza flörtökre. Márpedig galoppban nézve e remekműveket, elsősorban a hibák – hülyeségek - baromságok szentháromság elemeire lehetünk figyelmesek.

A rendkívül megnyerő modorú Dr. House sztorijával indítottam. Emlékszem, eleinte kifejezetten érdekesnek találtam, hogy mennyire merész és gátlástalan egy pasi ez, aki nemcsak hogy idiótának nézi a beteget, de ezen véleményét általában meg is osztja vele. Sajnos, ha az ember megszokja ezt, akkor a termék sokat veszít az értékéből. A konkrét cselekményt ugyanis többnyire felfűzhetjük ugyanarra a szálra: House szedegeti a kis bogyóit, igyekszik beszólni mindenkinek, de főleg a munkatársainak, akik ahelyett hogy rendesen szájon vágnák, inkább tűrnek, az aktuális beteget legalább százféleképpen kezelik, aminek következtében majdnem elpatkol, végül letisztul a kép és marad egy kezelés, ami vagy megmenti a szerencsétlent, vagy megöli. Aztán jön a hepiend, mindenki boldog, és azt hiszik, hogy House jó arc, pedig nem az.

Szinte folyamatosan akadnak epizódokon átívelő konfliktusok, románcok, amik azt a célt szolgálják, hogy az ember ne érezze úgy, hogy folyton ugyanazt az epizódot nézi, csak más szereplőkkel.

Azt is furcsállottam, hogy a diagnózis felállításához időnként betörésre is szükség van. Ez már nagyon vad. Nem elég hogy a belső szerveim közt kotorásznak, még a szekrényemben is?!

Próbálom elképzelni, ahogy Dr Árgyelánné dr Kompót Irén (fülorrgégészet) betör az otthonomba, hogy kiderítse, miért olyan rossz a hallásom. Villogó szemekkel járkál, elgondolkodva tépdesi az orrszőrét, majd megáll a polc előtt, levesz egy Dissection cédét, elégedetten csettint, majd elviharzik, és már a liftből hívja Dr Czövek Edömér osztályvezető főorvost a megoldással. Nyilván ez is az én hülyeségem, hogy némi életszerűséget várok el minden olyan filmtől, ami nem horror vagy sci-fi. Na mindegy.

Kávét, vagy egy új részt? - Fotó: IMDB

A kettes számú kísérlet a Gilmore Girlsre épült. Szívek Szállodája vagy mifene. Igen, érzem én is, hogy rezeg a léc, trúságnak bizonyára annyi, de megtetszett, ez van. Egy laza limonádé. A szereplők végtelenül aranyosak, irigylésre méltóan derűsek, de valahogy olyan kis korlátoltak. Itt nincsenek nagy drámák, amiért hálás is vagyok. A siker háttere ennyi : teljesen hétköznapi ügyek sorjáznak a képernyőn, öröm, bánat, anya-lánya konfliktus, szerelem, miegymás. Ezt még a papucsállatkák is követni tudják. Ja, és mindeközben patakokban folyik a kávé. Úgy tudom a tengeren túl valami híg löttyöt nyomatnak kávé gyanánt, de ez akkor is durva. Egy közepes méretű kínai tartomány teljes lakossága kiirtható azzal a mennyiséggel, amit ezek az "egyszálbél" csajszik magukba öntenek.

A történet egy kisvárosban játszódik, ennek megfelelően minden fűszál, minden bolt, minden vénasszony tipikusnak mondható. Néha akadnak azért meglepő dolgok, én legalábbis meghökkentem kissé, amikor Lorelai expasija a motoros-bőrgatyás-macsó imidzs ellenére is úgy vélte, hogy a rossz emlékű N’sync a világ legjobbja. Szerencsére a főhősnő észnél volt, és felvilágosította őt, hogy a szóban forgó trónon a Metallica székel. Bűbájos.

Egyetlen apróság szomorított el mindössze: anno úgy hittem, hogy a nagyfater jó fazon, de most kiderült – hogy bár akadnak jó pillanatai –, alapjában véve egy sznob vénember. Az ilyeneket még képernyőn sem igazán tudom elviselni.

A hármas számú delikvensbe vetettem minden reményem, és ezúttal el is maradt a csalódás. Igaz, egy kicsit más jellegű, mint a többi mélyre hatoló mű. A Planet Earth lemosta összes vetélytársát, odaszegezett a képernyő elé, és teljesen elvarázsolt. Elképesztő, szó szerint lélegzetelállító képsorok, hihetetlen jelenetek, zsenialitás a köbön. A Természet mintha pózolna a kamerák előtt, olyan arcait mutatja, amiket még nem is láttunk, vagy nem így. Azért párszáz méter magasságból lefilmezni, ahogy a homokviharból előbukkanó elefántborjú annyira nem lát, hogy nekimegy egy fának…

Lebilincselő cselekmény, szerethető karakterek. Így kéne ezt mindig...na!

Kapcsolódó anyagok:

$$2890$$

$$2802$$

$$2936$$