A sírás a csecsemők első „mondatai” a világ számára. Sok mindent jelenthet: éhes vagyok, félek, fázom, biztonságra vágyom… Az anyákban pedig vészcsengő módjára hat ez a hang. Míg a kívülállók számára – sokszor még az apáknak is –, a babasírás csupán egy rémes hangforrás, addig az anyák idegrendszere megfeszül erre a hangra, magasba szökik az adrenalin: mi a baj? Éppen ezért egy sírósabb gyerek az anyák idegeit tépázza meg leginkább.

Mert bizony, vannak sírós babák! Akik még mielőtt kinyitnák a szemüket és felébrednének álmukból, máris nyögdécselnek, és ebből alakul ki pillanatokon belül a kandúrnyávogásra emlékeztető rettenetes hang.

Mit lehet tenni ilyen esetben?

Az első, hogyha túl sokat sír a gyerek, próbáljuk meg megtudni, hogy tényleg olyan sokat sír-e, vagy csak mi vagyunk túl fáradtak. Jöjjenek el szüleink, rokonaink, lássák-hallják a kicsit – a tapasztaltak véleménye sokat számíthat!

Ezután vigyük el orvoshoz. Nem kell megijedni, szinte 100%, hogy a gyermeknek kutya baja, de egy kis vizsgálat nem árt, hiszen lehet, hogy beteg és fájdalmai vannak.

Ha a kölyök egészséges, akkor vegyünk egy nagy levegőt, csüccsenjünk le, és adjunk hálát azért, mert nem beteg a pici. Kellemetlen, hogy sír, de mennyivel rosszabb lenne, ha valóban baja lenne! És vigasztaljuk magunkat azzal, hogy ez el fog múlni. Mert el fog. Általában a harmadik hónap végére ez a fajta indok nélküli sírás megszűnik – bár egyes kivételes esetekben akár a 15 hónapi is eltarthat. És a sírós újszülöttből angyalka nyugodt gyerek válhat, míg ez fordítva is igaz. Az én picim például édes kisbaba volt, alig volt hangja, aztán meg olyan hiszti-korszakot kaptunk ki, hogy szinte nem mertem vele kimenni a lakásból egy évig. Ez utóbbi egyébként egy hét (!) alatt teljesen megszűnt. Így lesz ez a sírással is: egy napon rájövünk, hogy jé, már nem is sír állandóan!

Persze az önnyugtatgatás nem elég, hiszen egy szoptatós kismama állandóan fáradt, nyúzott. De a legfontosabb, hogy igyekezzünk megőrizni pihentségünk maradékát, ezért kapaszkodjunk bele minden segítő szalmaszálba: vigyázzon a gyerekre egy kicsit két evés között ez vagy az, főzzön helyettünk a nagyi ebédet, takarítson a férjünk – bármi jó, ha az alatt az idő alatt kicsit aludhatunk. Vagy olyan helyre menekülhetünk, ahol nem halljuk a sírást…

Ez nem gonoszság, a gyereknek egy boldog mamára van szüksége, a sírása is feltehetően hamarabb fog elmúlni, ha nem egy idegroncs anyuka igyekszik őt nyugtatgatni.

És soha ne érezd ilyen helyzetben, hogy bűnös, rossz anya vagy! Ha figyelsz a gyerekre, akkor nem hanyagolod el, és ha nem is csinálsz mindent tökéletesen (vagy mások állítják ezt), a gyereked attól még nagyszerűen fog fejlődni. Nem azért sír a pici, mert te rosszul bánsz vele! Csupán peched van.

És néhány év múlva már nosztalgikus könnyekkel fogsz visszaemlékezni a babád első hónapjaira: az első mosolya és az első gügyögése fog eszedbe jutni, s nem a rémes bőgése!