Akárcsak a haj, vagy a smink, a szemöldök is átment számtalan divatkorszakon. Évtizedekkel ezelőtt még mindenki természetes állapotában hagyta és igyekezett kiemelni natúr szépségét.  Később azonban mindig az aktuális szépségideál diktálta a trendet. Egy időben a természetes, bozontos, egy kicsit sem ritkított szemöldök volt a divat, majd később ennek tökéletes ellentéte: a teljesen ritka, vékony, vonalszerű alakzat.

Ma mindenki igyekszik minél természetesebb hatást elérni, ennek ellenére azonban nem beszélhetünk egyértelmű trendről.

Minden nő egyedivé, különlegessé akar válni, így mindenki saját egyéniségéhez igazítja sminkjét, öltözködését – és természetesen szemöldöke ívét is. Emellett nem elhanyagolható az a tény sem, hogy minden arctípushoz más és más alakzat illik.

A szemöldök meghatározza arcunkat, hangsúlyt ad a szemnek. A jó szemöldök láthatatlan. Vagyis nem feltűnő. Csak ott van a helyén és teszi a dolgát: keretbe foglalja a szemet. A valódi szépség nem az, ha rögtön feltűnik, hogy valami furcsa az arcán, hanem az, ha teljesen természetes hatást kelt. Ha valakinek azonnal feltűnik a változás, az csupán két dolgot jelenthet: a szemöldök íve egyáltalán nem illik viselőjéhez, vagy éppen természetellenesre sikerült. Jó példa erre a tetovált szemöldök, amely kizárólag azoknak előnyös, akiknek egyébként nagyon ritka a szemöldökük.

Figyeljünk arra, hogy elsőre semmiképpen sem a legvékonyabb vonalat válasszuk. Ez azért fontos, mert a szemöldök egyik rossz tulajdonsága, hogy olykor elfelejt visszanőni. Ha pedig túl vékony vonalban lett kiszedve, később lehetetlen pótolni. Válasszunk olyan formát, amely minden arctípushoz illik. Az orrtő felől vastagabb, majd a szélek felé egyre vékonyodó forma az, mely az esetleges formaváltásnál sem okoz problémát. A formát legkönnyebben úgy alakíthatjuk ki, hogy egy régi fogkefével vagy szempillaspirállal felfelé fésüljük szemöldökünket, majd elegyengetjük úgy, hogy szép sima legyen. Ha van pár nagyon hosszú szál, ne húzzuk ki őket, hanem vágjuk le a végüket, hogy szépen ráfeküdjenek a többi szőrszálra. A szemöldök belső széle egy vonalban legyen a szem belső sarkával. Úgy tudjuk megállapítani, hogy a szemöldök vége meddig érjen, hogy elképzeljük, hol találkozna a szemöldökkel a szemünk alatti vonal, ha meghosszabbítanánk felfelé.

A szemöldök íve mindig kövesse a felső szemvonal ívét. Először tépjük ki a kósza szőrszálakat középen, az orr fölött. Célszerű először csak az egyik szemöldökünket megcsinálni, mert utána a másodikhoz azt mintának használhatjuk. Mindig a szemöldök alsó részén kezdjük a tépkedést, és belülről, az orr felől haladjunk kifelé. Erősen, de óvatosan ragadjuk meg a szőrszálat és a növekedés irányában húzzuk ki. Ha gyorsan tépjük ki a szőrszálat, akkor a bőr felszíne alatt elszakadhat a szál. Ez begyulladhat, ami igen fájdalmas és ráadásul nem túl vonzó látvány. Egyszerre mindig csak egy szálat tépjünk ki. A szemöldök fölötti részről csak nagyon óvatosan szedjük ki a rakoncátlan szálakat és itt is ragaszkodjunk az egyszerre csak egy szál módszerhez. A fölülről kiszedett szálak drasztikusan megváltoztathatják a szemöldök ívét, a szőrszálak pedig nem mindig nőnek vissza.

Ha nem vagyunk biztosak magunkban, inkább bízzuk szakemberre a forma kialakítását – utána már lényegesen könnyebb a kósza szálakat eltüntetni. Az egyes arctípusokhoz más-más szemöldök illik. Míg a kerekebb archoz a lapos szemöldökvonal passzol, addig hosszúkás arcúaknak a szépen ívelt vonal az előnyös.

Ha nem vagyunk elégedettek szemöldökünk formájával, néhány egyszerű trükkel könnyen változtathatunk rajta. Kétféleképpen rajzolhatjuk meg a vonalat: ceruzával vagy ecsettel és porral. Ha a ceruzát választjuk, csak a szemöldök színével megegyező árnyalatot használjunk. A közhiedelemmel ellentétben erre a célra nem jó a szemkontúrceruza, mert a szemöldökre más állagú kell: sokkal keményebb, nehezebben kenhető, igazi szemöldökceruza. Ha viszont a másik megoldást választjuk szükségünk lesz egy szemöldökecsetre – kemény, féloldalas; mintha egy lapos ecsetet ollóval ferdén elvágtak volna – és egy barnás szemhéjporra hasonló árnyalatban, mint a szemöldökünk. Utóbbi módszerrel természetesebb hatást lehet elérni.

Ha szeretnénk kipróbálni egy extrém formát, nem feltétlenül kell leborotválnunk vagy teljesen kiszednünk szemöldökünket – ez azért igen nagy ár lenne egy buliért. Tehát ha nem szerepel a terveink között, hogy eljátszuk Marlene Dietrich történetének címszerepét, inkább csak fedjük el szemöldökünket. Bár sokan megrémülnek tőle, filmsztárok és transzvesztiták körében ez igen kedvelt megoldás. Azonban ne feledjük: pár óra múlva a trükk látszani fog!

Ha az előbbinél tartósabb változásra vágyunk, akár át is festhetjük szemöldökünket – ezzel az egész arc hangulatát megváltoztathatjuk. A világosabb árnyalatú szemöldök lágyítja az arcot, ezzel szemben a sötétebb tónusok erőteljesebb külsőt eredményeznek. A szemöldök világosítása igen egyszerű, azonban nem árt az óvatosság! A túl sok festék ugyanis nagyon elvékonyíthatja a szálakat, néha el is töredezhetnek. Legjobb, ha folyamatosan teszteljük a festék hatását, vagyis folyamatosan figyeljük, hogyan változik a szín. Le is szedhetünk belőle egy keveset, és néhány percenként ellenőrizzük a szőrszálakat. Ha elértük a kívánt színt, alaposan mossuk le a festéket, majd töröljük át a felületet enyhe tonikkal. Annak érdekében, hogy szemöldökünk megőrizze rugalmasságát, tegyünk rá egy kevés hajkondicionálót. Soha ne feledjük el azonban: a szemöldök nem arra való, hogy mindig a legújabb divatirányzatot tükrözze. Találjunk egy formát, ami illik arcunkhoz, és utána ne változtassunk rajta. Ha kétségeink támadnának, beszélgessünk valakivel, aki túlbuzgó csipesze áldozata lett – ő majd egy életre elrettent a felesleges tépkedéstől! Bármikor kitéphetünk pár szálat, aztán másnap megint párat. Egy kis odafigyeléssel, elkerülhetjük, hogy olyan szálakat is kitépjünk, amelyeknek pedig ott lenne a helyük! (Legközelebb a szemek kiemeléséről olvashattok)

Kapcsolódó anyagok:

$$1445$$

$$1448$$

$$1510$$

$$1543$$