Nem volt mit tenni, a buszon hazafelé elkezdtem olvasni. „Látom apámat azzal az ásóval.”, kezdődik a történet. Ránézek a kolléganőmre, vigyorogva kémleli az arcom, nincs mit tenni. Első oldal, hááát, nem is tudom, mit gondoljak, remélem nem pedofil az apuka. Még egy oldal és vége a 25 perces útnak, alig veszem észre, és meglepődve tapasztalom, hogy már vagy 20 oldalon végigszáguldottam és alig várom, hogy hazaérjek és folytathassam az olvasást.
Harlan Coben bestsellerének főhőse Paul Copeland megyei ügyész, akinek a nővére, Camille szörnyű gyilkosság áldozata lett egy nyári táborban, ám a holttest sose került elő. A lányon kívül még három áldozat volt, de csak két holttestet találtak meg. Camille-hoz hasonlóan egy Gil Perez nevű srác tetemének hollétét is homály fedi.
Aztán, a történtek után húsz év múlva felbukkan egy, a negyvenes évei felé járó férfi hullája, akiről kiderül, nem más, mint Perez. Az ekkor már menő ügyészként dolgozó, ám sajnos megözvegyült Copelandben felébred a remény: Lehet, hogy a nővére él?
Nyomozni kezd, és ekkor még nem is sejti, hogy előbb a táborbeli szerelmébe, a magányos, bizalmas kapcsolatot jobbára csak a vodkás üveggel ápoló, ám még mindig gyönyörű Lucybe botlik, majd nagy vargabetűket írva egyre közelebb kerül az igazsághoz nővére elvesztésének éjszakájáról.
Vajon tényleg él a lány? Ha igen, hol volt eddig és hol van most? Ki ölte meg a többieket? Az a férfi, akit lecsuktak a gyilkosságok miatt, vagy valaki más? Számtalan kérdés, melyekre fokozatosan körvonalazódnak a válaszok, sőt a vártnál sokkal többet is megtudhatunk a sodró lendületű, filmvászonra kívánkozó regényből.
Kolléganőmnek igaza volt, valóban nem tudtam letenni a könyvet, igazi kellemes kikapcsolódás, melyet a gyengébb idegzetűeknek is nyugodt szívvel ajánlok, hiszen annak ellenére, hogy akad benne pár hulla, nem a brutalitáson van a hangsúly, a kötet nem ázik a vérben, viszont annál inkább bővelkedik váratlan fordulatokban.
Harlan Coben Az erdő című könyve 30% kedvezménnyel megvásarolható a kellykiado.hu webshopjában.
