Egyedül ülök e sötét szobában

Míg sötét éjszakán magamba zárlak.

Kár, nem vagy itt mellettem,

Minden tárgy sikít a fülembe.

Csillámló szemem a sötét szobában

Világító tárgyak lelki fényét látja.

Mindenki sír, nyöszörög, kesereg

Bár én mondhatnám, hogy nincs okuk erre. 

Én magam aludnék már, ha nem lennél te

Ki a sötét szobából kizökkentesz, még ha nem is kérem.

A Csillagok az égen úgy ragyognak,

Mint mosolygós arcod, ha zavarba hozlak.

S bohóc lennék egész életemben

Ha örökké láthatnám égi szemeimmel.

Te most alszol, távol vagy, messze, nagyon messze.

De én mégis látlak, figyellek, leslek, mindig leslek.

A gép csak halkan sóhajt, aludni kéne már,

De halkan zörög tovább, megannyi éjjen át.

Nyugodtak a lepkék, még a hálóba is zárva.

Nyugodt a lelkem is, mert tudja, rád találtam.