Edit és Gábor tizenöt éves korukban szerettek egymásba. Edit szülei ellenezték a kapcsolatot, szerintük gimnazista lányukhoz nem illett a szakmunkástanuló. A szerelmesekre nem hatott a tiltás, alig töltötték be a tizennyolcadik évüket, összeházasodtak.

A menyasszony szülei nem mentek el az esküvőre, sőt kitagadták a lányukat. Később a családi béke valamennyire helyreállt, de még ma is azt tartják, hogy Gábor nem a lányukhoz való. Edit és Gábor negyvenkét éve vannak együtt, három sajátjuk mellett öt állami gondozott gyereket neveltek fel tisztességgel. Hat unokájuk van, és még most is ragyog a szemük, ha egymásra néznek. Számukra sosem volt kétséges, hogy összeillenek.

A társadalmi rang, a vagyon évszázadokig áthidalhatatlan akadályt jelentett a szerelmeseknek. A címben idézett mondás sokáig tartotta magát nem csak nálunk, az egész világban. No persze, mindig voltak olyanok, akik szembeszegültek a társadalmi elvárásokkal, és rangon aluli vagy felüli házasságot kötöttek. A romantikus regények egyik alaptémája a szegény lány- gazdag fiú esete, amely minden esetben „hepienddel” végződik, a valóságban azonban sok fiatal szenvedett boldogtalan házasságban a hozzáillő partner mellett. Ugyanakkor a lázadók sem mindig nyerték el méltó jutalmukat: a sírig tartó boldogságot. A közösség szabályaihoz igazodni, naponta harcot vívni a a hagyományokkal, gyakran a házasság megromlásához és boldogtalansághoz vezetett.

Mára nem számít a pénz, a rang, a bőrszín, a vallás, a világnézet – bárki bárkivel összekötheti az életét. Vagy mégsem?

Huszonéves fiúk panaszkodnak, hogy autó és saját lakás nélkül szinte esélyük sincs a lányoknál. A falusiak a városiakkal, a vidékiek a fővárosiakkal nem vehetik fel a versenyt. Az egyszerű szakmunkást lenézik a „pénzen vett kamudiplomával rendelkező” lányok, és az sem mindegy, hogy a szülők, mivel foglalkoznak, milyen nézeteket vallanak. Szerintük semmi nem változott, a suba-subával-szabály most is érvényes, esetleg már nem néznek rossz szemmel azokra, akik kitörnek a megszokott keretek közül.

Pszichológusok szerint a szerelemben nem számít a felek közötti társadalmi, anyagi, vagy kulturális eltérés. A jó párkapcsolatnak viszont elengedhetetlen része, hogy nagyjából hasonló elveket valljanak, illetve hasonló beállítódottságuk legyen. A családi háttér nem amiatt fontos, hogy munkások vagy értelmiségiek-e a szülők, hanem hogy milyen értékrendszert képviselnek. Egyiké sem jobb, mint a másiké, de ha nagy különbségek vannak az állandó feszültséget okozhat a pár életében.

Ugyanígy a nagyon különböző habitus sem szerencsés, egy temperamentumos nő nehezen alkalmazkodik halvérű férjéhez, és viszont. Az anyagiak tekintetében nem az a fontos, kinek mennyi vagyona van, hanem az, hogyan viszonyulnak a pénzhez, milyen szerepet tölt be az életükben. A szakemberek véleménye szerint tartós kapcsolat csak biztos alapokra épülhet, az ellentétek csak ideig-óráig képesek összetartani férfit és nőt.