Bár a tél foga még erősen kapaszkodott a szegediekbe, azért a hét végén megrendezett 3 napos téltemetés során néha már úgy tűnt, hogy a tavasz is igyekszik teret nyerni magának egy kis testet-lelket melengető napsütéssel, híven a város nevéhez. A téltemetés azonban nem a Tisza-parti város sajátossága. Évszázadok óta, Európa-szerte szokás volt a tél utolsó napjaiban, illetve a tavasz első hetében télűzést tartani a városokban, falvakban. Ilyenkor mindenkin elhatalmasodik a tavasz váró érzés.

Több tucatnyi illatos, fűszeres teafűből válogathattak a látogatók, hogy a leginkább ízleteseket akár haza is vigyék kóstolás után.

Hisz afelől senkinek sincs kétsége, hogy a hátralévő hideg, átmeneti hetekben még jól fog esni egy-egy csésze forró tea. Mi egy Kis Buddhára fizettünk be...

Kényelmesen megfértek egymás mellett a szatmári szilvalekvár csuprai és a kézzel készült illatos szappanok dombjai.

A vásárban sétálgató idősebb generáció tagjai pedig szívesen idézték föl maguk is az árusokkal beszélgetve, hogy annak idején ők maguk hogyan készítették ugyanezeket a termékeket otthon, mikor még luxus volt a boltban megvenni.

A téltemetés azonban nem a Tisza-parti város sajátossága. Évszázadok óta, Európa-szerte szokás volt a tél utolsó napjaiban, illetve a tavasz első hetében télűzést tartani a városokban, falvakban. A táncos, eszem-iszom mulatságok gyakran napokig is eltartottak, mely idő alatt a polgárok jókedvvel, vidámsággal és persze a télbanya tűzrevetésével űzték el a fogcsikorgató telet, köszöntve az új kikeletet.

A téltemetés, télkiűzés minden országban, faluban másképp zajlott az idők folyamán. Mondhatni, ahány város annyiféle megoldás létezett a tavasz visszacsalogatására és a tél sírba tételére. A legelterjedtebb szokások mégis azok, amelyekben egy öregasszonynak, boszorkánynak öltöztetett bábut máglyára vetnek, folyóba löknek, vagy akár eltemetnek. Jó néhány hónapnyi hideg, fagy és a természet mély álma után ilyenkor jön el az ideje, hogy ember és környezet új életre keljen az elkövetkező tavasszal.

A természetes összetevőkben gazdag, kézzel készült szappanok sem hiányozhattak a kínálatból.

Az eladó egy percig sem habozott beavatni az érdeklődőt abba, hogy melyik szappan milyen bőrgyógyászati előnyökkel bír, ha a vevő is partnernek mutatkozott.

A banya által megtestesített tél tűzrevetésével, felolvasztásával azonban nem csak a hideg időtől próbáltak meg szabadulni egykoron. Több helyen szokásban volt az is, hogy a banyával együtt az emberek eldobták azt is, amitől szabadulni szerettek volna: betegségeket, rossz környezetet, negatív gondolatokat. Vagyis nem csak a tavasz visszacsalogatása volt a cél, hanem az is, hogy az emberek az új tavaszt úgymond tiszta lappal kezdhessék és az új évben megszabadulhassanak az őket bántó, életüket nehezítő tényezőktől.

Erre törekedtek a szegediek is az immár harmadik alkalommal megrendezett újkori téltemetés alkalmával, melyet a történelmi belvárosban tartottak meg idén is február utolsó hétvégéjén. Bár a rendezvényt megelőző néhány napban hatalmas hótakaró esett a városra, a téltemető hétvégén mégis előbújt néhány órára a tavaszi nap, mely ezúttal nem csak az új hajtásokat csalogatta elő, hanem a városiakat is meleg otthonaikból.

Nem csak a kétlábúakat csalogatta ki a szabadba a napsütés, de a négylábú közönség is élvezte a hétvégi programokat és a szép időt.

Persze egy kis futkosásnak, hóban hancúrozásnak a kis gazdik sem tudtak ellenállni.

Bár a pénteki rendezvények többségét a tél utolsó erődemonstrációja szinte teljesen elsöpörte, összeségében sikeres volt az idei téltemetés az alföldi városban.

A szokásoknak megfelelően idén is kézművesvásár, koncertek és gyermekprogramok várták az érdeklődőket a télbanyával együtt, akinek szoknyájára, ködmönére és végül teljes testére lehetett tűzni mindazt a bút-bánatot, amitől a téltemetők el szerettek volna búcsúzni a hideg évszakkal egyetemben.

A gyerekekhez hasonlóan a felnőtteket is mosolyra fakasztotta a kedves, egyedi mesefigurás kerámiák sokasága, melyek egyenesen egy szentendrei családi kerámiaműhelyből érkeztek.

Bögrék, olajmécsesek, edények, kerámia házszámok, teás- és kávéskészletek kellették magukat egyedi mintákkal.

Bár a fesztivál első napján a tél még visszaverte a fesztiválozókat, ami miatt az aznapra meghirdetett három koncertből kettő elmaradt, másnap már semmi sem tarthatta vissza a látogatókat és az előadókat a tavaszias napsütésben.

Nem csak a szemünket és otthonunkat kápráztathattuk el ezúttal kézművesipari termékekkel, de messzi tájakról jött finomságokat is kóstolhattunk ellátogatva a rendezvényre.

A vörös- és fehérborból készülő borjam igazi újdonságnak számított.

Szombat este, Szegeden első alkalommal festették be a város épületeit kivetítők segítségével.

A hatfős, lelkes székesfehérvári Méhkas Dia Projekt tagjai lelkesen szervezkedtek, takarították a havat és kergették a szervezőket, hogy a közvilágítás kioltása után megkezdődhessen a többórás fényvetítés, melynek a témája szintén a tavaszi újjászületés volt.

Bár kétséges, hogy a vásár mennyire volt anyagilag sikeres az eladók számára, az biztos, hogy a hétvégén kilátogató városiak jól érezték magukat a tavaszi napsütésben, a megmaradt havon taposva, miközben rossz gondolataikkal agyonszurkálva a télbanyát felkészültek az új évszak köszöntésére. És bár a hideg miatt a máglya alig akart lángra kapni, majd elhamvadni, azért reméljük, hogy a téltemető polgároknak sikerül majd rossz érzéseiktől megszabadulva üdvözölni a tavaszt.

Forrás: donnalight.hu