A szelektív hulladékgyűjtés a hulladéktípusok anyagfajta szerinti különválogatását jelenti, vagyis a fém, a fehér- és színes üveg, a papír, és a műanyag külön-külön tárolását. Ezeket az anyagokat újra lehet hasznosítani, ezért érdemes környezettudatosnak lennünk, és nemcsak legyintenünk egyet, arra hivatkozva, hogy nincs rá időnk, úgy is egybeöntik végül...stb. Muszáj időt szakítanunk rá, ha nem akarjuk, hogy unokáinkat ellepje a szemét pár évtized múlva, még akkor is, ha a szelektálás megvalósítása jelenleg még akadályokba ütközik.

Négyféleképpen lehetünk szelektívek. Legegyszerűbb megoldás az ún. „gyűjtőszigetes” szelektálás, ahol külön gyűjtőedénybe tesszük a szemetünket az anyaguk típusának megfelelően, vagyis a kék színűbe a papírt, a fehérbe és a zöldbe a fehér- és a színes üveget, a sárgába a műanyagot, míg a szürkébe a fémet.  A legnagyobb gond az, ha szelektálnánk, de nincs a közvetlen környezetünkben semmilyen gyűjtősziget, ilyen esetekre létezik a konténeres megoldás is – mely ugyanazon az elven működik, mint a „sziget” –, de ehhez messzebb kell szállítanunk szemetünket. Na de kinek van arra ideje, hogy – pláne saját autó hiányában – mászkáljon a zsákjaival, több saroknyira cipelve el a szemetét? Még egy „paneldzsungel” tövében is kevés a tároló, ráadásul, ha mégis vannak, akkor is ritkán ürítik azokat.

Sajnos a helyzet vidéken még katasztrofálisabb, hiszen a városüzemeltetéseknél örülnek, ha a „mezei” kukákat sikeresen el tudják szállítani hetente egyszer. Ennek megoldására találták ki a „zsákos gyűjtést”, amikor a háztartásokban válogatják külön a hulladékot, majd a ház elé kitéve, a kukások elszállítják azt. Ez így jól is hangzik, hiszen nem kell sem a szigetig, sem a konténerig elcipelni a csomagjainkat, ám az a buktatója, hogy ezeket a zsákokat nekünk kell előre megvásárolni. Tehát a környezetünk védelme lebeg a szemünk előtt, energiát és időt fektetünk be, matatunk a koszban, és még fizessünk is? Ráadásul ki szereti négy-ötféle kukazsákkal díszíteni az udvarát?

A környezet barát szemétgyűjtés ismert módja komposztálás is, persze ebben az esetben csak a szerves-konyhai hulladékokat tudjuk újra felhasználni komposztként, hogy a kertünk talaját feljavítsuk. Ez a módszer nyilván csak azoknak hasznos, akik kertes házban laknak, vagy rendelkeznek hobbitelekkel. Úgy tűnik, mindegyik módszernek van valamilyen buktatója, így eléggé „zsákutcás” a helyzet. Ám rajtunk is múlik, hová kerül a szemetünk.

Léteznek olyan hulladékok is, melyek veszélyesnek számítanak, ilyenek a gyógyszerek, a festékek, a kozmetikai szerek, a használt sütőolaj, a szárazelemek, akkumulátorok, a robbanó-, gyúlékony-, és mérgező anyagok stb. Ezek ne a lefolyóba, vagy a kukába kerüljenek, hanem a speciális telepekre – hulladékudvarokra –, ahová ezeket el lehet vinni, ám az a gond, hogy nehezen találni rájuk, kevés van belőlük, így sokan feladják a keresgélésüket.

Nem kell „kukabúvárnak” lennünk, egyszerűen oda kell figyelni a kidobásra váró szemét különválogatására, és gyerekeink figyelmét is fel kell arra hívni, hogy nem felétlenül jó, ha egy piszokkal teli világban fognak élni, ha nem szelektálnak tudatosan. Sajnos a gyűjtés-elszállítás ördögi körének teljes megoldása több évet várat még magára, addig is irigykedve nézhetjük, hogy „nyugatabbra” az emberek már könyörgés nélkül, természetesnek véve, így gyűjtögetnek, sőt a konténereket is állandóan ürítik, nem úgy, mint idehaza.

Kapcsolódó anyagok: 

$$1219$$