Képzeljük el, vajon Marilyn Monroe vajon ugyanolyan sikeres lett volna, ha azon a bizonyos képen nem tűsarkú cipőt, hanem egy lapostalpú cipőt visel? Valószínűleg nem. De miért babonázza meg a férfiakat egy tűsarkú cipő? Miért van az, hogy legyen a hölgy bármilyen külsejű, ha magas sarkúban lépked, utána fordulnak a férfiak, és megbabonázza őket? Az emberek a 16. század végéig, csak a lapos talpú cipőket ismerte. Gondoltuk volna, hogy az első magas sarkú cipőt egy férfi tette divatossá? XIV. Lajos, francia király hordott magas sarkú cipőt, először. A legtöbb képen is abban a bizonyos csatos magas sarkúban ábrázolják. Mennyire meglepő. Először magas talpú cipők voltak divatban, és nem a divat érdekében, hanem azért, mert a középkorban általában térdig gázoltak az emberek a szemétben, ezért praktikus okokból kezdtek olyan magas talpú cipőket viselni, amelyek kényelmessé tették az utcán való mozgást. Ám csak XIV. Lajos korától kezdve vált divattá, és már nem csak praktikum volt. Akkor az udvarban is kötelező volt a magas sarkú cipő viselete, amely néha 6 hüvelyk magas is volt. Ezt a nagy méretet sokáig tartotta, Casanova idejéből olvashatunk olyan írásokat, miszerint a nők, ha siettek valahová, szoknyájukat megemelve, páros lábbal ugrálva közlekedtek. Annyira magas volt a cipők sarka, hogy csak így tudtak benne gyorsabban haladni. Azóta a cipősarok mérete, formája, színe a divat szerint változik. De mi teszi oly vonzóvá a férfiaknak azt a hölgyet, aki ilyet visel? A tűsarok viselésekor megváltozik a súlyeloszlásunk, de legfőképp a tartásunk. A vádli kicsit nyújtott állapotba kerül, a csípő hátrabillen, a medence kiemelkedik, a hát egyenessé válik. Ez a tartás kecses mozgásra készteti a hölgyet. Gondoljunk bele. Kiemelkednek a nőies jegyeink, testrészeink, mint a mellkas, a csípő, hátrabillen a fenék, megnyúlik a láb. Igazi hölgy benyomását keltve ezzel. Csinos, ringó csípő, csábító mozgás, halkan koppanó sarkak. Férfi legyen a talpán, aki ennek ellen tud állni. Ezzel a csábító mozgással közlekedve, előhívjuk a férfit a férfiból, védelmező, ösztönös birtokló vágyait, ösztöneit. Ekkor kiteljesedhet a férfi és a női szerep mibenléte. A hölgy, aki ezzel a ringó csípőmozgással, teljesen lázba hozza a férfit. Sőt, a tűsarok magasít, nyújt, így teljesen más lesz az első benyomás rólunk, mintha egy lapostalpú papucsban slattyognánk. Vannak olyan divatszakértők, akik azt javasolják, hogy a csípő ringó mozgását még jobban kiemelve, vágjunk le pár millimétert az egyik cipőnk sarkából. A magas sarkú, nem csak a csábítás eszköze lehet. Javítja a tartást, erősíti a láb és a hátizmokat is. Viseljük őket bátran bármilyen eseményen, a dicsérő pillantások biztos, hogy nem maradnak el. De a tűsarkú ne legyen mindennapi viseletünk. Ha a lábfejet minden nap ennyire megerőltetjük, akkor a magas sarkú ahelyett, hogy eszközünkké válna, az ellenségünk lesz. Egy rosszul hordott, vagy rosszul választott tűsarkú eldeformálhatja lábfejünket, úgynevezett kalapács – ujj alakulhat ki, és kemény csontos bütyök is nőhet a lábujjunkra. Mint mindent ezt is mértékkel és alkalomszerűen kell hordani. De lássuk, hogyan is kell. A lépcsőre mindig csak a cipőnk lábfejével lépjünk, a tűsarokkal ne. Amikor megyünk benne, lépeseinkkor mindig a cipő lábfeje érjen először földet, ne a sarok, mert akkor nagyobb a valószínűsége, hogy egy idő után kitörik. Ha az egyik sarok letörik, akkor ne bicegjünk, inkább törjük le a másikat is. Egy eltört sarkot, nem biztos, hogy meg lehet javítani, de legalább nem fogunk billegni az utcán. Ha nem javíthatatlan, akkor a letört sarkú cipőben lépjünk lábujjhegyre, míg a másikkal lépjünk természetesen. Így nem lesz olyan feltűnő, mintha ide – oda billegnénk. A legfontosabb szabály, hogy viseljük magabiztosan a tűsarkút, lépjünk kecsesen, ringó csípővel mi leszünk a vadász és a férfiak a préda.